Van az úgy, hogy minden passzol és a tervnek megfelelően történnek az események. És bizony van az úgy is, amikor - ahogy mondani szokták - egyszerűen nem jön ki a lépés. Ez a poszt most egy ilyen helyzet tanulságait összegzi. Mindezek ellenére számomra ez egy abszolút pozitív kicsengésű írás, a tanulságok objektív értékelésével.
A történet márciusra nyúlik vissza, amikor biztossá vált, hogy idén sem lesz UTH. Előtte már lehetett sejteni, hogy nem ...
Közel egy évvel ezelőtt írtam azt a posztot , amiben taglaltam, hogy a futás az a tényező, ami miatt szerintem "normális" tudtam maradni az akkori "abnormálisnak" érződő élethelyzetben. Nos, ami akkor "abnormálisnak" tűnt, az azóta gyakorlatilag lassan a mindennapok részévé vált. Mondhatni, hogy könnyen adaptálódik az ember a viszontagságos helyzetekhez, de ez közel sincs így. A futás viszont megmaradt, így még mindig segít abban, hogy ...
Négy hónap - kereken ennyi telt el azóta, hogy november végén-december elején kihagyásra kényszerültem a "pozitív" miatt. Most érzem úgy, hogy van értelme összegezni az akkori helyzetet követő futó-állapotot vagyis azt, milyen volt visszatérni a futáshoz, miben éreztem változást, mire kellett jobban figyelnem. Ez a poszt így a "poszt-covidról" szól és azokról a tapasztalatokról, amiket futóként éreztem a "visszaszokás" során.
Előzetesen ...
Ez a poszt rendhagyó lesz olyan szempontból, hogy egy évszak - tél - köré fog csoportosulni a benne lévő tartalom. Igazából magam sem tudnám megmondani, miért is vonzódom annyira a havas terephez, de az biztos, hogy ahogy közeleg a november vége én már csak arra tudok gondolni, hátha elhozza magával kicsit a telet. Sajnos 2020-ban sok más dologgal együtt ez is elmaradt, viszont 2021 februárja meghozta végre azt a havat, amire már két éve vártam. Ennek az ...
Újabb év, újabb tervezés. Ahogy az évértékelőben is írtam, alapvetően számomra nem volt rossz év a 2020. Futás szempontjából tulajdonképpen a lehetőségeimhez mérten maximálisan hoztam a tervezetteket. Egyetlen versenyt kényszerültem áthozni 2021-re, az összes többi tervemet így vagy úgy, de sikerült megfutnom. Sajnos viszont még mindig nem sikerült visszatalálnom a november végi (covid előtti) formámhoz, de ezen is ...
Ez is eljött, megint vége egy évnek, ráadásul nem is akármilyen évnek. Jó szokáshoz híven ilyenkor elkövetkezik a méltó búcsú, amivel lezárható egy időszak és persze megkezdhető egy újabb. Tulajdonképpen számomra nem zárul rosszul ez a 2020-as év. Persze a végét másként képzeltem és szívesen kihagytam volna az elmúlt heteket - három teljes hét terep nélkül, két teljes hét futás/mozgás nélkül, nyolc teljes nap szagok és ízek nélkül - ...
Gondolatok ízek, szagok és futás nélkül
Ez az írás leginkább „öngyógyító” céllal készült, mégis amellett döntöttem, hogy beteszem a blogba, mert fontosnak tartom láttatni, hogy senki sem „védett”. A kilencedik napomon vagyok most, 12 napja nem futottam terepen, tulajdonképpen 10 napja volt az utolsó normális futásom és 6 napja egyáltalán nem futok, illetve mozgok. Durva ezt leírni úgy, hogy az elmúlt nyolc évben (tt-s időszakot is számítva) ilyen ...
Ennek az írásnak a története tavaszra nyúlik vissza, ugyanis akkoriban gondolkoztam el mélyebben a hosszabb távokkal való kapcsolatom mibenlétén. Aztán végül nem formáltam belőle kerek egészt, mert úgy éreztem, még szükségem van belső találkozásokra ahhoz, hogy összeérjenek bennem a gondolatok. Az út, ami hív - nem véletlen lett ez a poszt címe. Az Ultra Janosik óta most éreztem újból "hívószavát" az ultrának, amikor két héttel ezelőtt ...
Több, mint egy hónap telt el azóta, hogy ott álltam az Ultra Janosik rajtjában az indulás pillanatát várva. Azóta annyi minden történt, hogy már-már olyan, mintha másik dimenzióban lettek volna a Magas-Tátrában töltött napok. Tudtam, hogy nehéz lesz majd az a helyzet, amire visszatérek, de azt nem sejtettem, hogy ennyire. Ráadásul éppen csak beértem a Janosik céljába és szusszantam pár órát, már el is kezdődött a hajtás. Még javában ...
Ultra Janosik - Legenda - ez a lengyel verseny volt az idei célversenyem, amire gyakorlatilag az egész évemet felfűztem. Amikor ősszel megláttam a tavalyi verseny videóját már tudtam, hogy én is át akarom élni azt az érzést, ami a videóból sugárzott. Meg akarom élni a kora reggel fényeit a Csorba-tó partján állva, majd beleveszni a Magas-Tátra komoran csalogató világába, hogy a buja Bélai-Tátrán keresztül a Szepesi-Magura ...
Beszámoló a valaha volt legkeményebb versenyemről
Már menet közben gondolkoztam azon, hogyan lehet majd szavakba önteni a verseny közben átélt érzéseket. 2013 óta versenyzem, de kijelenthetem, hogy ilyen kemény menetben még nem volt részem, pedig voltam már sokféle távon, sokféle időben - többek között a brutális hőségben zajló 2019-es UTH-n. Aki járt már a Magas-Tátrában , annak lehet elképzelése arról, milyen érzés a szikrázó nyári ...
Nagyon vártam már ennek a posztnak a megszületését, hiszen ez azt jelzi, mindjárt eljön az a bizonyos két hét és az a bizonyos két verseny. Az elmúlt hónapokban sokféle érzés kavargott bennem ezzel kapcsolatban, voltak jobb napok - pozitívabb érzésekkel - és persze kevésbé jók is - sok-sok félelemmel. Még július elején is aggódva tekintettem szét magam körött a "világban", hisz ugyan "zöld" utat kapott a Magas-Tátra , mégis minden egyes nap ott ...
Ismételten eljött egy nyári időszámítás, ami ugyan idén kicsit másabb színezetet ölt, hiszen március eleje óta nem versenyeztem, "csak" magamnak futottam. Ettől függetlenül szépen végig vittem a tavaszi időszakot a tervezettnek megfelelően, amit egy privát UTH -val sikerült is méltó módon lezárnom. Bár versenyeken már lehet indulni, mégis úgy vagyok vele, hogy ebben is tartom magam az előzetes tervekhez, így majd csak augusztusban szeretnék újra rajthoz ...
Mi történik, ha törlik azt a versenyed, ami fontos lenne a további céljaid szempontjából? Hát megfutod privátban! Legalábbis nekem ez volt az első gondolatom, amikor már sejtettem, hogy nem kerül megrendezésre az idei Ultra-Trail Hungary . Nem is ért váratlanul a verseny törlésének híre március végén és szomorú sem voltam, hiszen tudtam, hogy május végén ott fogok állni a szentendrei rajtban. Ultra hosszú beszámoló életem második 100 kilométer feletti ...
Lassan második hónapja már annak, hogy a körülöttünk lévő világ elhagyva megszokott útját ismeretlen tájon bolyong. Mondhatnám, hogy halad, de inkább a botorkálás szót érezném megfelelő kifejezésnek erre az elmúlt időszakra. Szerencsére a futás még mindig megmaradt annak a bizonyos kapaszkodónak, gyakorlatilag az életem legbiztosabb pontjának. Ez az egyetlen dolog ugyanis, amiről biztosan tudom, hogy a következő héten is velem lesz. Bizonyos értelemben ...