Lassan itt egy újabb év vége, ami azt jelenti, hogy az új vágyak, álmok, célok kitűzése előtt illő módon búcsút kell venni az elmúlt évtől. Egy évvel ezelőtt 2018-ról azt írtam, hogy a futást tekintve baromi sikeres év volt. Most itt állok 2019 búcsújánál és azon gondolkozom, hogyan is tudnám…
Már évek óta szemezgettem a Börzsöny Vulkántúrával (42km; 2216m+), de mivel nem ismertem a Börzsönyt, így valahogy mégis kiesett a látóteremből. Idén viszont már célzottan jártam útjait, ezért egyértelmű volt, hogy ott leszek decemberben a Vulkánon. Mindenképpen edzésként tekintettem rá, ezért…
A november általában már az év lezárása körül forog, így idén ebben a hónapban terveztem utoljára versenyezni. Emellett igyekeztem feltöltő futásokat beiktatni, amik többé-kevésbé sikerültek is. Az októberi mélypontot ugyanakkor sajnos áthoztam magammal novemberre, hiszen a hónap közepén volt olyan…
A címválasztás azonossága a tavalyi bejegyzés címével nem a véletlen műve, ugyanis idén megint sikerült megízlelni a flow csodás ízét, amit immáron zsinórban harmadszor adott meg nekem a Naszály. A verseny céljába érkezve csak egy gondolatom volt: a Naszály Trail még ennyi év után is a kedvenc ilyen…
Az október minden szempontból a kettősség hónapja volt, hisz folyamatosan hullámvasutaztam a fentek és lentek között. Nem volt ez másként a futást tekintve sem, hiszen az edzéseim vagy nagyon jó érzéssel és tempóval zárultak vagy gyengén és erőtlenül. Az élet egyéb területein is folyamatos…
Ismerős az érzés, amikor egy versenykiírást böngészel, elégedetten szemezve a távval, szinttel, tájegységgel? Amit követően aztán persze előbb-utóbb a kilátásba helyezett szponzori nyereménytárgyak is szépen, lassan bekúsznak a látótérbe? Izgatottság érzése fog el, a versenyláz felgyúl és már csak…
Piros 85. Összesítve hatodszor indultam rajta, versenyezőként pedig másodszor. Mi újat írhatnék még róla ennyi teljesítés és a tavalyi után? Kőkemény munka volt ez a javából és egészen péntek délután 18 óráig nem hittem abban, hogy ilyen mélyről is vissza lehet jönni. A küzdésnek egy teljesen új…
Szeptemberrel visszatértek a dolgos hétköznapok, így visszatérhettem a nyár előtti menetrendhez. Ismételten heti két nap jut csak terepre, a másik két edzés pedig a szokásos hazai pályára korlátozódik. Ebben a hónapban ismét terveztem versenyezni, így a hónap első fele alapvetően az erre való…
Szeptember elején született meg a gondolat, hogy milyen jó lenne még egy utolsót futni a Magas-Tátrában. Alig három hét telt el akkor az előző látogatásom óta, ami még éreztette hatását, hiszen azóta is sokat gondoltam útjaira. A verseny utáni elköszönés ráadásul nem úgy sikerült, ahogy terveztem,…
Számos beszámoló kezdődik azzal a mondattal, hogy "aszfaltosként kinéztem a terepre" - az én mostani beszámolómat ennek ellenkezőjével kezdem: terepen futóként átlátogattam az aszfaltra. 2014 körül figyeltem fel a Vár a Hármas (42,2 kilométer; 1760 m pozitív szint) versenyre, amikor egy túrán szembe…
Az augusztus teljes mértékben a terepfutásról szólt, hiszen minden héten legalább négyszer tudtam kijutni valamely tájegységünk útjaira. Ebben a hónapban sokat futottam a Pilis-és Visegrádi-hegységben, Budai-hegységben, Börzsönyben és a Magas-Tátrában is volt lehetőségem életem első hosszabb etapját…
Nagyon vártam ezt a versenyt, hisz gyakorlatilag a tavalyi vertikál óta mozgatta a fantáziám. Az volt életem első külföldi versenye, ami kellőképpen megmutatta nekem a Magas-Tátra kőkemény arcát. Vágytam ezt a keménységet, de immáron nem a vertikálon, hanem a számomra élvezetesebb ultra távon. Aztán…
Terep-gazdag hónapot hozott a július, hiszen az eddigiektől eltérő módon a havi összes futásomból mindösszesen három volt terepen kívül. Ráadásul a Pilis- és Visegrádi-hegység útjai mellett futhattam végre a Börzsönyben és a Magas-Tátrában is tehettem egy rövid látogatást. Július volt az év egyik…
Egyre közeledik augusztus közepe, ami egyet jelent a már-már szokássá vált nyári Magas-Tátra kiruccanással. Tavaly már összekötöttem az aktív pihenést egy versennyel - Tatranská Šelma Vertical - idén pedig folytatni szerettem volna ezt a jó szokást, így most is versenyzem, ezúttal a Tatranská Šelma…
A cím oximoronja jól szemlélteti az érzést, amivel a terepfutásra tekintek. Ehhez a gondolathoz tökéletesen társítható a játék mint viselkedésforma definíciója. Játéknak nevezhető ugyanis minden olyan tevékenység, aminek közvetlen adaptív (létfenntartó) haszna nincs, csak önmagáért a cselekvésért…