A hegyek színes útjain

Ez is eljött, megint vége egy évnek, ráadásul nem is akármilyen évnek. Jó szokáshoz híven ilyenkor elkövetkezik a méltó búcsú, amivel lezárható egy időszak és persze megkezdhető egy újabb. Tulajdonképpen számomra nem zárul rosszul ez a 2020-as év. Persze a végét másként képzeltem és szívesen kihagytam volna az elmúlt heteket - három teljes hét terep nélkül, két teljes hét futás/mozgás nélkül, nyolc teljes nap szagok és ízek nélkül - de talán ennek is megvolt a maga helye itt és most. Búcsú egy rendhagyó évadtól.

"2020 a minőség éve lesz futást tekintve is" - írtam a 2020-as évkezdő posztomban. Érdekes, mert bár fogalmam sem volt milyen év áll előttünk, mégis olyan döntéseket hoztam már a legelején, amiknek köszönhetően végül nem maradt bennem hiányérzet. Abszolút minőségi szempontból gondoltam át az éves tervezésem és a versenyeimet is. Ennek köszönhetően pedig mindenhol ott voltam, ahol idén futni akartam. Voltak persze privát teljesítések, de nyilván ezeknél nem is a verseny volt a lényeges elem, hanem a futás élménye, no meg annak edzésértéke. Szóval nincs okom rossz szájízzel magam mögött hagyni ezt az évet, mert teljesen jól beleillik az eddigiek sorába. Ennek ellenére mégis úgy érzem, hogy eredménycentrikus évértékelőt ezúttal nem szeretnék írni, mert valahogy mégiscsak másról szóltak a dolgok. Éppen ezért a versenyeket csak felsorakoztatom, nem kívánom már külön elemezni őket, hiszen egy kivétellel mindegyikről írtam hosszan. Ez volt 2020 a versenyeket tekintve:

Tényleg nem lehet okom panaszra - versenyzés 2020

Azt hiszem az eredményeknél fontosabb megemlíteni, hogy végre megtaláltam a helyem, teljesen magam mögött hagytam a 2019-es kétségeim. Megtaláltam a lelki békém a futásban, már nem érdekel az eredmény hajkurászása, nem motivál a teljesítmény kergetése.Megéreztem ugyanis a "magamnak futás" értékét.Megéreztem, hogy nem kell ahhoz verseny, hogy kihozzam magamból az aktuális legjobbat. Nem kell ahhoz verseny, hogy találkozhassak a belső hangommal egy "út" során. Persze ettől még imádok versenyezni és fogok is, de már nem a "minden áron ott lenni mindenhol" érzésével. Ez az év a csendes önálló munkát kiválóan támogatta, talán nem is véletlenül élveztem ki minden percét. És ezen felül mit adott még? A teljes önazonosságot. 

Még mindig örülök, hogy nem vette át felettem a hatalmat a digitális létforma, a posztolási vágy. Pedig a legmesszemenőbbekig tisztelem és használom a digitális technika vívmányait - aki ismer, ezt jól tudhatja is rólam. A 2020-as év csak ráerősített, hogy számomra továbbra is ez az út a jó út, hiszen ezen az úton vagyok 100%-ban önmagam. Tavaly még voltak bennem olykor kétségek a helyes irányokkal kapcsolatban - ezt az akkori évértékelőmben feszegettem is - mára a bizonyosság nyugalma van bennem e tekintetben. Nem vagyok címkézés-párti, de egy párhuzam mégiscsak fejembe ötlött az idei futásaim során. Hatalmas zenekedvelőként posztjaim gyakorta tartalmaztak zenei csemegéket, nem egyszer említettem már kedvenc együtteseket, zenéket, amik motiválóan hatnak rám, akár a futásaim során is. Ezeket tizenéves korom közepe óta (2000-es évek közepe) töretlenül "hordozom" magammal, szóval mondhatom, hogy eléggé meghatározták és mai napig is meghatározzák zenei ízlésem. Azokban az időkben (is) nagyon más irányokba haladt a "mainstream" ízlés az enyémhez képest, így teljesen kifele kellett nyissak, ha nekem tetszőt akartam látni/hallani. Ennek a zenei stílusnak gyűjtőfogalma pedig az "indie rock" volt. Miért is írom mindezt egy futóblogba?

Lássunk egy-két ismérvet az "indie"-ről, mint stílusról: (1) "Nevét a nagy kiadóktól kapta, de egyben utal a művészi önállóságra való törekvésre is..."; (2) "...kísérletezhet új hangzásokkal, érzelmekkel és a dalszövegek tárgyának meghatározásával, ami nem a nagyközönség kifejezett ízlését követi..."; (3) "A profit csak másodlagos az együttesek személyes ízlésével szemben...".

Nos, számomra a futás tulajdonképpen önmaga az "indie", hisz vele kapcsolatban ugyanezeket az elveket képviselem: 1) Maximális önállóságra törekvés, vagyis: a futásaimban azt csinálok, amit akarok és úgy, ahogy szeretném, pont ahogy az írásaimban. 2) Nem a "mainstream" vonal érdekel, vagyis: nem érdekel mi a "menő", az aktuálisan kikiáltott "divat" és hangoztatott "irányzat". Nem érdekel, hogy az emberek "instant" történetekre kíváncsiak, amit nagyjából két percbe sűrítve átpörgethetnek. Nem érdekelnek a társadalmi "elvárások", a mit és hogyan "kellenek". A tapasztalás, kísérletezés, hibázás, újratervezés, megélés, haladás - ez mindennek a lényege, nem az "instant" történetek (kép)folyama. 3) Nem kívánok profitálni a futásaimból semmilyen formában sem, vagyis: teszem a dolgom a saját örömömre és ha ez valakinek megpengeti valamely érzületét? Annak mindig nagyon örülök, mert tudom, hogy más szerint is van élet a (virtuális) "celebségen" túl. 4) Maximális függetlenség mindentől és mindenkitől, vagyis: a jól hangzó tettek és szavak ("hashtagek") nem írott/íratlan "szabályok" miatt történnek csupán.

A futás - azon belül is az ultra - immáron az igazi indie-életérzés lett számomra és ezt ennek a rendhagyó 2020-as évnek köszönhetem. Az évnek, ami megadta a "kilógás" bátorságát is nekem. Már nem teszek meg valamit csak azért, mert mások szerint az a "helyes" vagy éppen "jó". Azt teszem, ami szerintem a helyes vagy jó, még annak kockázatával is, hogy általa bizonyos helyzetekben magamra maradhatok. Eljutottam oda, hogy már ez sem befolyásol, mert igazán szabaddá csak az válhat, aki önmaga béklyóitól képes megszabadulni. Úgy érzem végre, hogy jó úton haladok a teljes szabadságomhoz. Ebben pedig hatalmas szerepe van a futásnak, csak úgy, mint annak idején tizenéves koromban az "indie" zenéimnek volt.

Visszatérve a 2020-as futások értékeléséhez

Ahogy már írtam, idén szinte minden tervezett versenyemen sikerült ott lennem, mégis valahogy úgy érzem, ennek az évértékelőnek nem az eredmények felsorakoztatásáról kell szólnia. Négy olyan futásom volt mégis, amiket feltétlenül szeretnék kiemelni:

Négy kedvenc (2020)

Mi a közös bennük? Ezek voltak az idei év leghosszabbjai, de egyben határozottan a legjobb élményei is.

Ott volt a "Sexy Trail", ami szerintem a legkeményebb hazai terepverseny pályája lehetne, ha egyszer valaki tényleg életre hívná versenyként. Nagyon sokat tanultam azon a napon, főleg mivel egyfajta "önkísérletet" folytattam végig, amiből aztán a későbbi hosszúimon - többek között a Privát UTH-n - tudtam profitálni. Aznap olyan ajándékot kaptam a Börzsönytől, ami egyértelművé tette, hogy nagyon sok dolgunk van még egymással a jövőben.

Aztán ott volt a "Privát UTH", aminek érzéseihez rengetegszer nyúlok vissza. Külön hálás vagyok Segítőimnek, hogy végig élték velem azt a napot és olyan élményt kaphattam segítségük által, ami tényleg mély nyomokat hagyott bennem. Az a nap azért is különleges, mert egy színtiszta FLOW élményt élhettem meg Dömös és Lepence között. Sokszor hittem már, hogy megéltem a flow-t és valóban szoktam ilyesmit érezni, de ez aznap teljesen más volt. Györgyi Gábor videóját látva ma is átjár az a semmihez sem hasonlítható felszabadultság, amit a Prédikálószék magaslatán éreztem. Mindenkinek csak azt kívánhatom, hogy találja meg azt az elfoglaltságot, ami kihozza belőle a FLOW ezen összetéveszthetetlen mélységét! Ez a nap még abban is megerősített, hogy a jövőben lehet esélyem elérni az UTH "álomidőm" - versenyen vagy verseny nélkül -  mert rengeteg tartalék maradt ebben a 14:46-os futásomban.

Majd eljött az Ultra Janosik, amit a legjobban vártam egész évben. Erre még a vírus előtt neveztem és végig hittem benne, hogy ott lehetek, mert tudtam, hogy ez az lesz mind nehézségben, mind élményben, amire vágyom. Nem csalódtam. Nagyon kemény volt minden téren, de egyben elképesztően meghatározó a jövőre nézve. Annyira jól éreztem magam abban a közegben, ezen a pályán, hogy mai napig álmodozom a visszatérésről. Mély benyomást tettek rám a megélt élmények, az emberek és a csodálatos tájak. A Magas-Tátra mellett a lengyel részek szintén elvarázsoltak, alig várom, hogy "Grandeusom" újra megcsodáljam! Nem kérdés, hogy 2021-ben ott leszek, hiszen már a nevezési listán is rajta szerepelek. 

Végül eljött a "Privát Piros 85", amit nem terveztem, ugyanis a versenyen/túrán se lettem volna ott. Aztán egyszer csak elkapott az ihlet, a belső vágy az indulásra. Ott nem jött könnyen a várt lendület, nehezebb érzésekkel haladtam elég sokáig, de végül megkaptam, amiért aznap elindultam. Még mindig magával ragad a Piros őszi arca, nagyon szép emlékeket hozott vissza újra. Kifejezetten azért indultam el, mert kívántam az utat, nem volt benne tudatos szándék és tán ezért is tetszett olyannyira. Sokat tanultam aznap is, magamról és az "út" hosszáról.

Sokkal több ezekhez hasonló szépséget is említhetnék, de azt hiszem ettől a négytől kaptam a legtöbb útravalót 2021-re. A "Sexy Trail"-től kaptam a teljes befelé fordulást, az önmagamra figyelés és érzések elemzésének technikáját - mai napig beépítem az ott tanultakat. A "Privát UTH"-tól kaptam a frissítés csapatmunkájának csodálatos ízét - mai napig etalon a "dömösi pont" nekem. Az Ultra Janosiktól kaptam a változatosság és az ismeretlen befogadásának tanítását - mai napig vágyom következő leckéjét! A "Privát Pirostól" pedig kaptam egy érzést, ami arra buzdított, mindig azt tegyem, ami őszintén belülről fakad - vagyis azt a bizonyos "indie-életérzést" erősítette bennem.

Minden évszakban, minden időben, mindörökké terepen - életképek 2020

Voltak persze szép eredmények, sőt, tulajdonképpen csak azok voltak, hisz minden versenyem jól sikerült, amin ott lehettem. Valahogy az érzések mégis fontosabbá váltak a teljesítménynél az év során. A beszámolóim eddig is dominánsan tartalmazták az érzelmi szálakat (és ez a jövőben is így lesz), de azt magam sem gondoltam, hogy az évértékelőm is ennyire elbillen majd szubjektív irányba. Meglátjuk 2021 merre halad majd tovább, de az idén tanultakat semmiképpen sem szeretném magam mögött hagyni.

Nehéz év volt 2020? Igen. Nehéz év lesz 2021? Minden bizonnyal. De attól, hogy valami nehéz, még lehet nagyon szép. Sőt, csak a nehéz dolgok maradnak meg igazán értékesként. 

Eképpen marad meg emlékezetemben 2020, az év, ami sok mindent megváltoztatott - bennem is.