A hegyek színes útjain

Mit is írhatnék rólad 2022? Kettős érzésekkel vágtam bele az évbe, ugyanis fizikai szempontból nagyon hullámzó 2021 volt mögöttem. Az év elején nem tudtam pontosan, hogy milyen irányokba vezethet tovább az utam, merre tervezhetek a terepfutást tekintve. Aztán végül hamar eldőlt, hogy papírforma szerint tervezhetek bármivel, így ennek megfelelően tekintettem előre. Örültem ennek, ugyanis azért hagytam magam mögött Budapestet, hogy Esztergomba költözve közelebb kerüljek szeretett hegyeimhez. Minőségi szintlépést vártam ettől, ahogyan az évkezdőmben is ekként tekintettem rá: 

"...úgy voltam, hogyha tovább szeretnék lépni a futásban, mondhatni egyfajta szintet lépni minőségi értelemben, akkor ezt a lépést meg kell hoznom annak árán is, hogy rengeteg ingázás vár rám. Mindig úgy véltem, hogy óriási előny van azok kezében (mondhatni lábában), akik az ajtón kilépve - némi túlzással - az erdő és a hegyek kapujában találják magukat. Most már bizton állíthatom: ez valóban hatalmas előny minden szempontból. Számomra eddig elképzelhetetlen volt, hogy alig 1,5-2 kilométer választ el az erdőtől" (2022.01.10.)

Most már kijelenthetem, hogy a minőségi szintlépés első lépcsőjéhez bizony ezt a döntést kellett meghozni. Az, hogy elérhető közelségbe került hozzám a Visegrádi-hegység ezen csücske, a Pilis egésze és a Börzsöny nagybörzsönyi oldala, teljes egészében hozzájárult ahhoz a minőségi fejlődéshez, ami a 2022-es évhez társul. Na, de ne szaladjunk előre, lássuk, mi volt az idei év fő célja?

Az idei év fő célja az volt, hogy kiderítsem van-e helyem a 100 km körüli/feletti távokon. Fizikai szempontból van-e keresnivalóm ezeken a hosszabb ultrákon vagy múltidő lett belőle, akárcsak a bal vesémből? 2021-ben vissza kellett lépnem egy teljes szintet, így kérdéses volt, hogy tényleg megvan-e bennem az, ami 100km fölé kell. Tényleg alkalmas tudok lenni rá vagy az egész csupán "pünkösdi királyság" volt? 

A kérdésekből következtek természetesen a konkrét célok: 100km fölé szeretnék újra visszaköszönni, tehát ennek megfelelően kell gondolkozni. Látens célként persze muszáj kiemelnem, hogy ezzel az évvel bizonyítani is akartam magamnak. Bizonyítani, hogy képes vagyok arra, amit akarok. Hogy hiába a "soliter jobb", meg tudom csinálni, amit akarok. Alapvetően belső kontrollos személy vagyok, tehát abszolút magamból merítkezve haladok a céljaim felé, nem különösebben befolyásol a külső környezet. Pontosan ezért volt nehéz megélni, hogy a fejemben ott vannak a szűnni nem akaró kételyek. Elvégre, ha magamban nem tudok hinni, akkor mégis kiben higgyek? Ez volt a 2022-es alaphelyzet. 

Az első tervezésem az áprilisi célversennyel sajnos elúszott, ugyanis egésznapos órát tettek aznapra, amikor utaznom kellett volna az éjjeli rajthoz. Jött az újra tervezés és a rögtönzött ötlet az Ultra-Trail Małopolska 105-ös távjával. Soha nem jártam azon a vidéken előtte, de a versennyel már szemeztem egy ideje, így jó választásnak tűnt a 105 kilométer 5580 méter pozitív szinttel. A téli/tavaszi időszakot így a felkészülés jegyében töltöttem. Rögtön január közepén belevetettem magam a durvaságba, hogy megérezzem milyen is az igazi tél. Ezt az élményt a Zimowy Janosik - Spacer Murgrabiego versenynek köszönhetem, amin már 2021 telén is ott akartam lenni, csak abban az évben nem rendezhették meg. Hosszasan írtam róla, így annyit emelnék ki, hogy mai napig felejthetetlen élmény, amit ott megéltem. Akkor tudtam meg ugyanis mit is jelent az igazi tél és persze azt is, hogy ezt én tényleg szeretem.

A nap, amikor megismerkedtem a tél fogalmával (2022.01.22.; Forrás)

Aztán jöttek sorba a kisebb hazai versenyek, köztük a számomra legkedvesebbek egyike a Pilis Trail félmaratoni távja. Ez azért is kiemelendő, mert ekkor kezdtem el érezni, hogy közelítek a 2020 tavaszán megélt csúcsformámhoz. Újra megéreztem, hogy mit jelent könnyed érzésekkel erős tempót futni. Majd jött egy betegen teljesített Libegő Trail, amit rendkívül megszenvedtem. Két héttel a verseny előtt edzésként jobb részidőket mentem, mint a 2019-es versenyen, így valós reményeim voltak a 2019-es időm megjavításához. Sajnos erre nem kerülhetett sor és azt is csodáltam, hogy egyáltalán képes voltam öt kört olyan fizikai állapotban teljesíteni. Eközben jutottam ismét arra a következtetésre, hogy

...ilyen előzményekkel többet nem állok be a rajtba, elvégre a hosszútávú célokat alapvetően nem a rövidtávú kielégülések teljesítik be. (2022.04.03.)

Alapvető igazság, általában ennek megfelelően is haladok, mégis sokat kell gyakorolni, hogy az ember ténylegesen azonosulni tudjon a "késleltetés" és a "türelem" képességeivel. 

Húsvétkor aztán lehetőségem volt kimenni négy napra Mszana Dolna környékére, hogy ismerkedjek kicsit az UTM pályájával, így a Beskid Wyspowy és a Gorce egy szegletével. Havas futásban volt részem, a tavasznak ekkor még nyoma sem volt. Az egyik itteni futásomkor történt meg az a meghatározó esemény, ami majd a jövőbeni céljaim szempontjából lesz kiemelendő.

Meghatározó élmények egyetlen képbe sűrítve (Turbacz, 2022.04.17.)

Természetesen ott voltam a Sárga 70-en, ami azért volt érdekes, mert idén itthonról indulhattam neki a jól ismert 70 kilométeres útnak. Ez volt az utolsó edzésem a 100-as versenyem előtt, így emiatt is nagy jelentőséggel bírt ez az út. Ráadásul sikerült életem legjobb idejét megfutni, így abszolút optimistán tekintettem előre. 

Május végén aztán elértem "vissza a százba", sikeresen teljesítettem az Ultra-Trail Małopolska 105-ös távját. Életemben nem hibáztam viszont akkorát, mint ezen a versenyen, így a táv számomra végül 109 kilométer és 5869m pozitív szintre emelkedett. Fejben nagyon elfáradtam a végére, plusz a hibázás miatt teljesen szétcsúsztam, amit a célig nem is sikerült megfelelően rendeznem. Akkor a következőképpen zártam a beszámolómat:

"Ilyenkor tudom biztosan, hogy 100km körüli távoknál feljebb egyelőre nem szeretnék lépni, mert itt bőven van még min csiszolni." (2022.05.30.)

Tudtam, hogy bár sikerült a "visszaköszönés", ám ez édeskevés ahhoz, hogy kimondhassam: "megy ez nekem, itt vagyok". Szóval mentem tovább a tervezéssel és már azon járt az agyam, hogyan kéne tovább mélyíteni azt a bizonyos "százas módszertant"?

Egy hosszú út elején, amit szintén nem felejtek: UTM 105 (2022.05.27.; Forrás)

Nyáron tervben volt az Ultra Janosik Legenda, de azt a távot sajnos nem engedték rendezni, így buktam a további százas tervezésem. Két csodálatos hetet viszont lehetőségem volt ismét kint tölteni a Magas-Tátrában, amiről hosszasan írtam, így csak annyit tennék hozzá, hogy rengeteget fejlődtem odakint. Nem konkrétan ekkor, hanem az évek alatt összeszedett rutin és tapasztalat által. Egészen másként tudtam végre megélni az ott töltött időt, mondhatni minőségi edzéssel, okosan felépítve. Nagy szeretettel gondolok vissza azokra az élményekre, amiket a Magas-Tátra ölelésében élhettem meg. 

Élet a Magas-Tátra ölelésében (2022.08.27.)

A százas történet azonban ekkor sem hagyott nyugodni, így a TTT naptárát görgetve, megakadt a szemem a Turista Kékszalag Maxi 110-en. Nem voltam rajta soha, de úgy éreztem, végre itt a remek lehetőség, hogy teljesítménytúrán mehessek egy százast. Régóta vágyam volt ugyanis egy tét nélküli százas futás. Nem is gondolkoztam rajta sokat, beneveztem. Hazajöttem a Magas-Tátrából, majd elmentem az egyik kedvenc Budaiban lévő teljesítménytúrámra, a Meteor 50-re. Életem legjobbját futottam meg itt, így erőm teljében érkeztem meg egy héttel később a Turista Kékszalag Maxi 110 rajtjába. Természetesen róla is hosszan írtam, így nem mennék bele a részleteibe, csak a beszámoló utolsó mondatát emelném ki:

Lehet, hogy lassan eljön a perc, amikor már feljebb kacsinthatok egy picivel? Azt hiszem végre megint rajta vagyok azon az úton, ami ebbe az irányba vezet. (2022.09.13.)

Az év legfontosabb érzése tulajdonképpen ez volt. Ha csak egyetlen mondatot emelhetnék ki 2022-ből, akkor gyakorlatilag ez lenne az. Ekkor kaptam meg ugyanis azt a választ, amire 2022-ben a leginkább kíváncsi voltam. Ezen a napon hittem el megint magamról, hogy jó irányba megyek, hogy az az út, amit és ahogyan járok, megfelelő lehet számomra a céljaim szempontjából. Ezt a túrát a 2020-ban futott Privát UTH-m tempójával azonos sebességgel tudtam lehozni, ami azért nagy szó, mert az akkor nekem tényleg csúcsteljesítmény volt. Lényegében ezt veszítettem el teljesen 2021-ben. Amiben a kettő mégis különbözött az a beérés érzése. A Privát UTH-n örültem, hogy megállhatok, örültem, hogy beértem és nem éreztem, hogy akarnék egy métert is tovább menni. A Kékszalagon viszont úgy értem be, hogy szívesen mentem volna tovább, igazából fáradtnak sem éreztem magam. Soha nem értem be így ezelőtt még százas távon. Az ötödik százasom hozta el azt, ami miatt egyáltalán arról merek gondolkodni, hogy feljebb léphetek. 

Az év legtöbbet adó terepek egyikén: Börzsöny (Nagy-Koppány, 2022.11.27.)

Az év zárásaként már nem terveztem extra dolgokat, csak egy "laza" téli lezárást a Winter Trail Małopolska 64-es távjának jóvoltából. Erről is írtam hosszan, így annyit tennék hozzá, hogy életem egyik legküszködősebb teljesítése volt ez a "laza 60-as". Ha a januári téli versenyre azt mondtam, hogy brutális, akkor erre nem igazán tudok megfelelő szót használni. Rengeteg energiát kivett belőlem a több, mint félnapos havas menetelés. Viszont rengeteget is tett hozzám mentálisan és fizikailag egyaránt. Ez a küszködés ráadásul még szorosabbá fűzte a Kis-lengyelországi (Małopolska) régióhoz fűződő érzéseimet és ez alapjaiban határozza meg a jövőbeni terveimet is. 

Az évzáró  "laza 60-as" téli történet pillanatképe (2022.12.17.; Forrás)

Mit köszönhetek hát 2022-nek?

Azt, hogy újra elhiszem magamnak, hogy képes vagyok rá. Azt, hogy ha magamban hiszek, akkor teljesen mindegy, hogy a környezet mit mond, mit tesz vagy mit nem. Azt, hogy meghaladhattam a 2020 tavaszán lévő csúcsformámat. 

Ennél többre jelenleg talán nem is vágyhatnék, mert visszakaptam azt az alapot, amit 2020-ra felépítettem. Visszakaptam és egyben megerősítettem. Ez már olyan biztos bázis, amire van érteleme építkezni. 

Az év számokban csak amiatt, hogy látható legyen, nem feltétlen kell őrült módon kergetni a kilométereket:

Összes futott kilométer: 3571km

Összes megtett pozitív szintemelkedés: 136075m (magasan életem eddigi legtöbbje)

A 2023-as tervek már mind megvannak a 2024-es tervekkel egyetemben. Ez a két év valahogy együttesen hozza el majd a tovább lépést, így sokszor gondolkodok majd róluk együttesen a jövőben. De ez már egy másik történet.