A hegyek színes útjain

Immáron hatodik éve volt szerencsém a Magas-Tátra (Vysoké Tatry) és Bélai-Tátra (Belianske Tatry) szépségeit megélni, valamint hódolni magasságuk előtt. 2017-ben csak rövid betekintést nyerhettem, majd 2018-ban Vertical versenyzőként kóstolhattam bele a hegyek világába. 2019-től pedig már ultra távok versenyzői szemével ízlelgettem a magashegyek világát. Az idei év kicsit kakukktojás lett, ugyanis két tervezett versenyemből végül egy sem valósult meg. Az egyik sajnos nem kapott engedélyt a rendezésre, a másikat pedig  - ha elindultam volna is - lényegében szétverte egy vihar. Mindezek ellenére mégis hasznos két hetet tölthettem kint, hisz versenyek híján egyfajta "edzőtábort"  tudtam kreálni magamnak. Gondolatok futószemmel a kint eltöltött tapasztalatokról, edzési lehetőségekről.

Röviden a számokról, avagy magashegyen nem minden a matek

2020 volt az első olyan évem, amikor két hetet tudtam kint tölteni. Az akkori tapasztalatokat hosszan összegeztem, így részleteiben nem mennék bele csak annyiban, hogy akkor bizony elkövettem némi hibát. Sokat akartam, minél hamarabb és minél gyorsabban - nagyjából így lehetne összefoglalni az alapproblémát. Úgy voltam vele, hogy most vagyok itt, most van lehetőségem, tehát most kell mennem. Na igen, csak  magashegyi körülmények között menni azért más világ minden szempontból, elvégre mások a terepviszonyok, az időjárási körülmények és persze az egyéni felkészültség, mondhatni rutin. A két versennyel együtt 304 kilométert és 12.306m pozitív szintet gyűjtöttem össze, ebből hat futás, kettő túra és kettő verseny volt. A hazautazást követően pedig annyira elfáradtam, hogy bő egy hónap kellett mire újra azt éreztem merhetek rendesebb hazai pályákat mérni.

Tanulság I.: körültekintőbben kell meghatároznom az optimális terhelés szintjét. 

2021-ben éppen ezért óvatosabban mentem vissza a közel három hétre, sőt azt is mondhatom, hogy behúztam a féket és erősen figyeltem arra, hogy kicsit se terhelődjek túl. Ekkor talán már túlságosan is visszafogtam magam, igaz az időjárás is hozzájárult ahhoz, hogy több, előzetesen tervezett útra végül nem jutottam el. Ráadásul a tervezett 100-as versenytávról is visszaléptem 80-ra a májusi tapasztalatok miatt. Mindezek ellenére a két versennyel együtt 279,9 kilométert és 10.146m pozitív szintet tudtam összehozni, mely hat futást, négy túrát és két versenyt tartalmazott. Bizonytalanul utaztam ki az előzmények miatt és bár némiképp megerősödve, mégis kissé szétesve tértem haza.

Tanulság II.: olykor jobb döntés a visszalépés, de így is figyelnem kell az optimális terhelés szintjére.

2022-ben végül kimaradtak a versenyek, így arra fordíthattam ezt a két hetet, hogy olyan edzést csináljak, amire az itthoni terepviszonyok között nincs lehetőségem. Ezúttal fokozottan figyeltem az optimális terhelésre, vagyis arra, hogy se ne edzem túl, se ne edzem alul magam. Mindent egybevetve 183,9 kilométert és 9979m pozitív szintet gyűjtöttem, ami nyolc futást és három túrát jelentett. Az esős, olykor viharos napok ellenére mondhatni kegyes volt az időjárás, ugyanis a 14 napból a teljes pihenőm mindössze három nap lett. Feltöltődve és kifejezetten jó erőben tértem vissza, amit az első hazai futásom is igazolt. 

A három év adatait összevetve mondhatnánk, hogy az idei teljesítményem a legkevesebb és a számokat nézve valóban ezt a következtetést vonhatnánk le. Sőt, még verseny sincs ebben a két hétben, tehát végül is "rendesen" kifutott menet nélkül jöttem haza. Mégis, ha érzetre nézem akkor most jöttem vissza a legstabilabb formában, pedig mindössze két utazással töltött nap és egyetlen pihenőnap volt ebben a két hétben. 

Megunhatatlan táj akár futva, akár túrázva (Zöld jelzés a Téry menedékház /Téryho chata/ felé; 2022.08.23.)

Futószemmel a Magas-Tátrában avagy mit-miért-hogyan?

Korábbi években általában előre elterveztem, hogy miket akarok futni, miket akarok túrázni. Idén is voltak elképzeléseim, de már sokkal képlékenyebb módon, ugyanis azóta jól tudom: minden az adott napi időjárástól, körülményektől függ. Nem voltak kőbe vésett tervek, csak körülbelüli elképzelések. A Tatranská Šelma Ultra volt egyfajta stabil pont, de miután az kiesett a listámról, úgy már tényleg csak az edzésre koncentráltam.

Három ökölszabály volt az idei méréseim mögött:

1) Befogadható táv, azaz maximum 20 kilométeren belül indultam el futóként. Ennek praktikus oka, hogy ez olyan távolság és időtartam (ami magashegyen sokkal fontosabb mérce!), amit másnapra könnyedén kipihen a szervezetem, vagyis következő reggel nyugodt szívvel indulhatok útnak megint. Amúgy is híve vagyok a sorozatterhelésnek (back-to-back runs), igaz az ultrafelkészülés szempontjából nyilván a hosszabb verzióját részesítem előnyben. Most nem játszott a kilométerek gyűjtése, hiszen azt otthon is bármikor megtehetem.

Változatos terep, optimális terhelés (Kopa-hágó /Kopske sedlo/ felé; 2022.08.21.)

2) "MMM", azaz "Masszív-Meredek-Menetelés", legyen szó akár hosszabb elnyúló, akár rövidebb meredek kombinációról. Ennek prioritása, hogy itthon nem lehet ezeket a típusú szinteket modellezni, maximum rövidebb távon kisebbeket vagy oda-vissza meneteket csinálni. Pedig nagyon fontos edzésértékkel bírnak a masszív meredek menetelések nem csak állóképesség, hanem a power hiking technika gyakorlása szempontjából is, ami az általam választott külföldi versenyeken általában fontos részt képez.

Masszív-Meredek...olykor Mászás (útban a Lengyel-nyereg /Poľský hrebeň/ felé 2022.08.23.)

3) Technika-technika-technika, azaz gránitmező, morzsalékos út, meredek lejtés. Ez az a körülmény, amit itthon tényleg nem lehet semmilyen formában sem gyakorolni, tehát ezeket a szakaszokat egyértelműen előnyben kell részesíteni. A Magas-Tátra és a Bélai-Tátra kiváló lehetőséget rejt magába a magashegyi technika gyakorlására. Ráadásul én kifejezetten imádom ezt a fajta terepet, így nem kérdés, hogy ennek a szempontnak érvényesülnie kell a méréseim során. Biztos jó dolog 2000m magasság felett a dózerúton futni, de a gránitmezőhöz azt hiszem számomra semmi sem hasonlítható élmény.

Egy másik kedvenc hely, ahol élesben kipróbálható mennyit ért a "Single-Leg squat" (Kék jelzés a Kő-pataki-tó /Skalnaté pleso/ felé; 2022.08.24.)

Ezekhez jön természetesen még a megpakolt zsák, elvégre vannak dolgok, amik nélkül az ember nem indul el magashegyi útra - se futóként, se túrázóként. Nálam időjárástól függetlenül alap volt idén: minimum három üveg, minimum 100g élelmiszer, esőkabát, hosszú ujjú futófelső vagy karszár, elsősegély csomag vagy a csomag bizonyos elemei, izolációs fólia, iratok, telefon, telefonon a HuMap szlovák térképe. Alapdarab még a fejemen a kendő (igaz, ez mindig az), volt is rá szükségem, ugyanis kitett, tűző napos utak során ennek köszönhetően tudtam a fejemet takarni/hűteni. Egyébként szerencsére idén semmire sem volt szükség a folyadékon kívül, még a kabátomat se kellett kicsomagolnom, mert mindig sikerült "kicselezni" az érkező esőzónát. A túrákra a nagyobb zsákot vittem, mert azok 5-6 órás utak voltak, így akkor több folyadék, poncsó és kompressziós szár is utazott a zsákban az alapdarabok mellett. Mivel ezek nagy része általában kötelező felszerelés a kinti ultrákon, így ez szintén felfogható egyfajta edzésnek egyébként. Hihetetlen nagy különbség van az üres és a megpakolt zsákkal való haladás között, úgyhogy ezt sosem lehet elégszer gyakorolni. 

Megpakolt zsákkal a Kis-Viszóka-csúcsról /Vychodná Výsoká/ jövet (2022.08.26.)

Idén végre teljesen el tudtam engedni az időnyomást, ami az elmúlt két évben része volt a menteimnek. Eleinte nehéz volt elfogadnom, hogy olykor dupla annyi időt jelent olyan táv, amit otthon megfutok, illetve azt, hogy olykor az egyébként erősnek gondolt gyalogtempóm is lassúnak érződik. Idén végre beértek a korábbi tapasztalatok, mondhatni némi rutinnal a hátam mögött már ésszel is tudtam, hogy mit csinálok. Ráadásul mostanra vannak útvonalaim, amiken visszatérő vendég vagyok, így némi összevetést is van lehetőségem tenni. Ennek pedig legfőbb értelmét az érzet megfigyelésében látom, ami olykor többet árul el adott formáról, mint maga az időtartam.

Összesítve a fontosabb tényezőket tehát:aktuális erőnlét feltérképezése, célok meghatározása, optimális terhelés kiválasztása, optimális terhelés, visszacsatolás.

Magas-Tátra futóként avagy kitekintés egy helyi kedvencre

A tapasztalatok összegzését követően a kedvenc futóútvonalamról írnék pár gondolatot, amivel szerintem érzékletesen be lehet mutatni azokat a lehetőségeket, amiket a Magas-Tátra futóként magában rejthet. Nincs benne klasszik csúcsmászás, sem egyéb "extra", csak mindenből egy kicsi, ami a Magas-Tátrát jellemzi. Azért is szeretem ezt a pályát, mert szerintem a Felső-Turistaút legnyugisabb része (Oszterva-Sziléziai ház közötti részre úgy általában mondanám ezt), így kifejezetten jó alkalmat biztosít némi "tátrai csibészségre" a gránitkövek között. 

Az útvonal

Felsőhági (Vyšné Hágy) - Sárga jelzés - Batizfalvi-tó (Batizovské pleso) - Piros jelzés - Sziléziai ház (Sliezsky dom) - innentől opcionális, erőnléttől függően például: ereszkedés Tátraszéplakra (Tatranská Polianka) a Zöld jelzésen vagy tovább a Tarajkáig (Hrebienok) és onnan le a Zöld majd a Sárga jelzésen Tátraerdőfalva (Tatranska Lesna) felé.

Felsőhági kezdőpontja 1096 méteren található, az útvonal legmagasabb pontja pedig 1896 méternél "tetőzik". Ezt a pontot az ötödik kilométernél érjük el, ami azt jelenti, hogy az első öt kilométeren lehetőségünk van 800 méter szintet felfelé menetelni. Strava szegmens fanok kedvéért a Tatranská Polianka Climb tartozik hozzá, ami 4,8km, 824m szintet nevesít erre az etapra. A terep maga igen változatos, hisz kiindulópontunk egy rövid aszfaltos felfelé, majd néhány házat magunk mögött hagyva már az erdei úton találjuk magunkat.

Minden kezdet "laza" - felfele a Sárgán Felsőhági /Vyšné Hágy/ felől (2022.08.18.)

Az ínyenckedők és a természetes frissítés híveinek is fontos információ lehet, hogy málnabokrok szegélyezik utunkat az alsóbb részen. Felfelé haladva természetesen egyre inkább a fenyvesek uralják a tájat, a sokadik mászást követően pedig elérjük a törpefenyőket és hosszan haladunk felfelé, olykor enyhében emelkedve, oldalirányba. A felsőbb részre érve aztán már megpillanthatjuk végre a Batizfalvi-tavat körül ölelő vonulatokat, de ekkor még mindig hátra van nagyjából 1-1,5 kilométernyi emelkedés és persze menetelés. A tetőhöz közelítve lassan mellénk ér a Felső-Turistaút (Tatranská magistrála) ahol már egészében uralkodik a hamisítatlan és hőn szeretett gránitmező, mely természetes lépcsősorával vezet fel a tóhoz.

Az utolsó futásom - Batizfalvi-tó /Batizovské pleso/ (2022.08.27.)

Ezen a ponton mindig jó kicsit megállni és szétnézni futóként is. Mivel általában nincs tömeg a kora délelőtti órákban, így tényleg csak a természet hangjaiba burkolózik odafent az ember. A tavat elhagyva kezdődik meg aztán csak az igazi  "játszótér" annak, aki ezt a terepet igazán kedveli! A Sziléziai házig sok rész gránittömbök között vezet, ráadásul enyhén lejtve vagy szintben, szóval igazán jól kihasználható ez a szakasz a technika gyakorlására - akár oda-vissza futva. Ami nem gránit az pedig morzsalékos-kavicsos, így ezek szintén rejtenek magukba némi lejtőzéssel egybekötött gyakorlási lehetőséget.

Az út, ami hív  - a "játszótér" (2022.08.18.)

Tovahaladva aztánbalunkon magasodnak "hegyeink", lábunkat körül ölelik "köveink", s utunk az erdei füzikék hada szegélyezi - valami ilyesmi érzés az út a Sziléziai házig. Mindehhez a hegyek "morajlása" társunk odafent. A jellegzetes hang, amit a magasról lezúduló víz és szél ad az ormok között.

Kedvenc részem a Batizfalvi-tó után /Batizovské pleso/ (2022.08.18.)

A Sziléziai házhoz érve, ha a Zöldre lépünk, akkor népesebb, de viszonylag kényelmes lefele marad hátra a főútig. Ha maradunk a Piroson, akkor szintén népes, de hullámzó és gyökérzettel, morzsalékos kövekkel tarkított úton juthatunk el Tarajkáig. Onnan szintén dönthetünk sokféleképp, így például a Zöld és Sárga kombinációval egy technikásabb vagy a Zöld másik ágával egy lazább lefele mellett.

Út a távolban - Felső-Turistaút /Tatranská magistrála/ a Sziléziai ház /Sliezsky dom/előtt és után (2022.08.27.)

Persze lehetne még hosszan írni hasonló utakról amiket futóként szeretek menni, ha a Magas-Tátrában vagy a Bélai-Tátrában járok. Mégis, ha egyet kéne kiemelnem, akkor ezt az útvonalat említeném meg, mert sűrítve ott van benne minden, amiért évek óta visszajárok ide. 

Tanulság III.: nem minden a távolság, a tempó és az idő.