Az október minden szempontból a kettősség hónapja volt, hisz folyamatosan hullámvasutaztam a fentek és lentek között. Nem volt ez másként a futást tekintve sem, hiszen az edzéseim vagy nagyon jó érzéssel és tempóval zárultak vagy gyengén és erőtlenül. Az élet egyéb területein is folyamatos feszültségek voltak bennem, amik valószínűleg erősen befolyásolták az aktuális fizikai állapotomat. Mivel a hónap főként a Piros 85-re hangolódás jegyében telt, így különösen fájó pontok voltak a gyengén sikerült futásaim. Ezek ellenére mégis úgy érzem, hogy jó hónapot tudhatok magam mögött, hiszen amikor jó volt, akkor az nagyon-nagyon jó volt odakint az őszi erdőben. Következzék hát október rövid összegzése.
Teljesített távolság: 375.8 km
Összes szint: 9691 m
Edzésszám: 18
A hónapot két szokásos hétköznapi csömöri körrel kezdtem, hétvégére pedig a Piros 85 pályabejárások kezdetét tartogattam. Szombaton el is indultam egy hosszabb etapra, ugyanis a Csillaghegy és Pilisszántó közötti szakaszt terveztem megfutni. Esős, viszonylag hűvös nap volt, szóval alapvetően minden adott volt egy kellemes őszi futáshoz. Ehhez képest már a Nagy-Kevélyre felérve éreztem, hogyez nem az a nap, nem az a futás lesz, amivel megváltom a világot.
Folyamatosan azon gondolkoztam, hogy meddig kéne elmenjek, mert ez nagyon nem akart jó lenni. A hónap legrosszabb élménye volt megélni, hogy a legjobb érzésért indultam és ehhez képest a legrosszabbat éltem meg. Aztán persze ilyenkor mindig adok magamnak egy kis időt, esélyt a belerázódáshoz, mert hosszabb távok esetén az első 10 kilométer általában még a megszokás időszaka és utána kezdem el általában jól érezni magam. Leértem Csobánkára, elhagytam a műutat, a kedv pedig nem akart velem jönni. Felvettem a hosszú ujjú felsőt, mert azt gondoltam hátha a komfort növelése kicsit segít. Nem sokat adott az élményhez, az eső még jobban esett néhol, aztán a Sikárosi-rétnél már a cipőm is beázott. Itt határoztam el, hogy Dömösre lemegyek és akkor az lesz aznapra a végszó. Nem szeretek kiszállni előre eltervezett pályákról, hiszen a versenyeken sem opció a kiszállás, így ha egy mód van rá, akkor végig futom az aktuális távomat. Aznap mégis úgy értékeltem, hogy több kárt tenne, mint amennyi jót hozna, ha nekem most Dobogókőre fel kéne másznom Dömösről. A döntés jóságát mindig az támasztja alá, hogy "kijózanodva" - azaz megállva, átöltözve, kényelemben üldögélve, evés-ivás közben - megbánom-e avagy még mindig úgy vélem, jól cselekedtem. Ezen a szombaton egyetértettem magammal még órákkal később is. Ezt követő napon szigorúan "Piros-mentes" napot terveztem, így egészen más útvonalra kalauzoltam magam olyan részekkel, amiket egyébként nagyon szeretek futni a Pilisben. Csodás 25 kilométeres kört húztam be aznap, amit ajándékként ítéltem meg az előtte nap küszködése után. Lám-lám, nem volt rossz döntés az a dömösi kiszállás!
Október második hetén a szokásos csömöri köröket követően hétvégére ismét neki akartam indulni a Piros-bejárásnak, az utat ezúttal Csikóváralja és Kopár-csárda közöttre néztem ki magamnak, 41 kilométer hosszan.
Az első méterektől éreztem, hogy "na végre, erről van szó!" Nagyon élveztem végig az egész utat, gyönyörködtem az őszi erdő minden színében, teljesen feltöltődtem annyira jó volt minden. Az edzésnaplómban a következőképpen írtam erről aznap: "Azt hiszem visszatért a hitem abba, hogy képes vagyok gyors hosszút - Piros 85-öt - futni." Annyira rendben volt minden, pedig volt benne táv és szint is, mégis azt éreztem, hogy könnyedén suhanok végig. Tényleg visszatért a hitem abba, hogy menni fog ez a Piros gond nélkül, újra. Nem kérdés, hogy a hónap legjobb futóélménye volt ez a nap. Másnap aztán ennek örömére a Börzsönybe látogattam, hogy megnézzem magamnak ismét az Inóci-vágást Nagy-Hideg-heggyel, Csóványossal és Magos-fával kiegészülve. Az volt ebben a nehézkes, hogy az Inóci-vágáson durván meleg volt, míg a Nagy-Hideg-hegyhez felérve magam mögött hagytam a napos szakaszokat, így hűvös-szeles idő csapott meg. Az ilyen esetekre gondolva érdemes a zsákban hátul vinni azt a hosszú ujjút, főleg ha október közepéről van szó. Át is kellett vegyem fent az átizzadt pólót, így viszonylagos kényelemben mehettem tovább. A Csóványos felé aztán tettem egy kitérőt a jelzetlen Hangyás-bércre, ami azt hiszem megérte a kitekintést.
Pillanatkép a Hangyás-bérc szeles köveinEgy augusztusi futásom alkalmával már néztem ezt a kitérőt, de aztán a folyadékom drasztikus fogyása és az előttem álló táv hosszúsága miatt nem mertem megkockáztatni még egy nyúlfarknyi kitérőt sem. Most pótoltam ezt a hiányosságot és megszemléltem a Hangyás-bérc köves kilátását. Csóványost már régi ismerősként üdvözöltem, aztán az eddig nem ismert Magos-fa ("Tátralátó") irányába indultam, titkon remélve, hogy becenevéhez hűen a Magas-Tátrát meglátom (amire persze kevés valós esély volt). Nem is igazán tudom hol van ott kilátópont, mert mentem egy darabig, míg lejtésnek indult az út, de kilátást nem láttam, aztán pedig visszafordultam. Ide mindenképpen visszajövök majd, hogy a Zöldön végig fussak és lássam, ahonnan látni lehetne...bármit. Újra Csóványos, majd Nagy-Hideg-hegy, hogy végül levergődjek a remek köves edzőpályához, az Inóci-vágás nyári oldalához.
Októberi nyár az Inóci-vágás aljánOktóber harmadik hetén a szokásos csömöri etapokat követően szombatra megint Piros bejárás volt tervben és reméltem, hogy olyan lesz, mint előtte héten. Nos, közel sem olyan volt. Ismételten volt egy tervem (Pilisszántó-Budaörs, 44km), amit megközelítőleg sem tudtam hozni. Elindultam, rögtön éreztem, hogy ez megint nem lesz nagy futás, úgyhogy elkezdtem fejben újratervezni. A Fehér-hegyre felfele gondoltam arra, hogy egy hete milyen jó volt és most megint milyen rossz - azt hiszem ez az érzés volt a hónap legfájdalmasabb élménye is egyben. Úgy voltam vele, hogy azért elmegyek Pilisszentivánra a Villa Negrához. Odaértem, aztán megint átgondoltam a dolgot és eldöntöttem, hogy felmegyek a Nagy-Szénásra, onnan pedig lecsurgok Nagykovácsiba. Ez a fránya bizonytalanság már megint!
Az őszé a legszebb erdei hangulat - ez nem kérdésFel is másztam a Nagy-Szénáshoz és egészen jól is éreztem magam addigra, mert volt egyfajta "hazaértem" érzésem itt. Rengeteget futottam/túráztam anno ezeken az utakon, így tényleg volt egy ilyen "újra itthon" hangulata a dolognak. Egyébként is szeretem a Budai-hegységnek ezt a részét, szóval a lábaim csak úgy vittek az ösvényen. Ettől függetlenül nem mentem tovább aznap, így ismét csak az edzésem felét futottam meg. Nem bántam kicsit sem, főleg mivel így Nagykovácsi cukrászdájával is megismerkedhettem testközelből. Ezért érdemes lenne többször oda időzíteni az edzésem végét az egyszer biztos! Vasárnapra aztán hosszabbat mértem, hogy pótoljam a szombati "kilengést" és hogy beavassam az új órámat - ami a hónap cucca is egyben - egy hosszabb futás alkalmával. Az egyik kedvenc részemet mértem aznapra, ami egyben a hónap kedvenc terepe is lett a Pilisben, Kémény-sziklával, Kétágú-heggyel, Sasfészekkel, Pilis-nyereggel, Fekete-kővel és persze Pilis-tetővel. Nagyon szeretek ezeken a helyeken futni, egyrészt mert viszonylag nyugisak, másrészt pedig változatos terepen vezetnek. Igaz, a Sasfészek előtti Zöldet kissé szétjárták a munkagépek a fakitermelés miatt, de így adott a saras terep-élmény. Erről a kedvencemről nem is beszélve, amit aznap sikerült kiélveznem végre:
A Sasfészek kihagyhatatlan hintájamiért van az, hogy egyik nap nem, másik nap pedig nagyon is jól megy?Minden hétvégének úgy megyek neki, hogy alig várom a terepet, mégis akadtak olyan szombatok, amikor nem találtam meg az érzést, amiért elindultam.
A Spartacus-ösvény mindig csodás kilátásalegnagyobb értéke a terepen töltött időnek, hogy ezeket szépen ki tudom pucolni a fejemből.A szombati futásomként a Kopár-csárda-Budaörs közötti utolsó Piros-etapot szántam, ami viszont megint felemelő élmény volt, egyszerűen imádtam minden percét a Budai-hegység rég futott útjainak! A hónap pillanata volt megérkezni Budaörsre és érezni magamban az erőt. Nagyon reméltem, hogy a Piros 85-re is viszem tovább ezt az érzést, tempót. A hónap utolsó hétvégéjét aztán egy szintén jó 20-as pilisi körrel zártam, ami az őszi szünet hetére kanyarított már át.
A Pirosra csakis Pirosban - az utolsó edzés vége Pilisszentkereszt határábanAjánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.