A hegyek színes útjain

Hat óra vagyis 360 perc...ennyi idő bármilyen tevékenységből hosszúnak tűnhet, de mi van akkor, ha ezt az időtartamot csupán egy 3,8 kilométeres, 336 méter pozitív szintet tartalmazó karikán teszed meg újra és újra? Erre vállalkoztunk, akik beneveztünk a Triton Trail Vertical 24H/6H versenytávra május 10-én délután 12.30-18.30 között. Elmebeteg ötletnek tűnik és az is volt - persze a szó legjobb értelmében. 

Előzményként annyit, hogy 2023.augusztus 19-én akasztottam utoljára magamra rajtszámot, azóta legfeljebb magammal és az idővel versenyeztem. Idén is egészen más utakon szerettem volna járni, de a fő célom márciusban ment a kukába, így egyfajta mentális és fizikai újra szerveződésre volt szükségem a továbbiakhoz. A tavasz nagyon nehéz időszak volt abból a szempontból is, hogy kifejezetten fókuszált felkészülési időszak állt mögöttem és úgy éreztem, a rengeteg beletett energia mind semmivé foszlik szét, hisz a Vérkörön ez a fajta munka nem igazán térült meg és a Vércsén is legfeljebb annyiban, hogy összességében jó érzéssel, veszteség nélkül zárt százast tudhattam magam mögött. Ez persze úgy hangzik, mintha mindez semmis lenne, miközben minden százas edzés nagyon értékes tapasztalásnak számít és természetesen ez is az volt.

Külön érdekesség, hogy a Triton Trail 63 volt az utolsó hazai versenyem 2022 júniusában, aminek a rajtjában ott voltam és aminek az alsó körét követően levettem a rajtszámom, majd hazamentem. Ezt megelőző héten elég komoly egzisztenciális mélypontba kerültem, ami miatt egyszerűen nem voltam képes a teljesítményhelyzetet elviselni és kezelni...nem csak aznap. 

Tulajdonképpen ezzel a mélyponttal kezdődött az az állapot, amit onnantól minden egyes verseny/teljesítményhelyzetnél önkéntelenül megéltem. A megmagyarázhatatlan érzés, aminek tudod, hogy nincs értelme mégis folyton ott van. Ami miatt a céleseményt megelőzően nem tudsz rendesen pihenni és enni sem. A nyomorult érzés, amit úgy hívnak: szorongás.

2022 augusztusában ezért nem álltam oda az utolsó rendezésű Tatranská Šelma Ultra-ra, 2022 telén a Winter Trail Małopolska előtt ezért nem tudtam visszaaludni az éjszakai felébredés után. 2023-ban a Pieniny Ultra-Trail-en szinte rettegéssel töltött el az éjszakai rajtolás gondolata, az Ultra-Trail Małopolska 105, majd a nyári lengyel versenyek előtt szintén a pihenésem bánta. 2024-ben a Kör és a Mátra 115 előtt, de még 2025-ben a Vérkör és Vércse előtt is ugyanezt a szorongató érzést éltem meg, pedig ezeknek tétje végképp nem volt. Ez az egész 2022 júniusában, szerencsétlen mód a Triton Trail-nél kezdődött és azóta a teljesítéseimnek folyamatos részese volt. Nagyon megterhelő ezzel a kilátástalan érzéssel együtt élni, elvégre 2022 júniusáig legfeljebb facilitáló szorongást éreztem, ami inkább jobb teljesítményre sarkalt, ösztönzőleg hatott rám. 

A Vércse után a trailrun.hu atyja, Andrew rám írt a Vércse kapcsán, majd nem mellesleg írta, hogy bármikor szívesen lát a versenyein. Nagyon jól esett az invitálás, bár nem voltam benne biztos, hogy mostanság élni fogok a lehetőséggel. Aztán véletlenül ismét látóterembe került a Triton Trail Vertical 24H/6H versenye. Ekkor már komolyan elgondolkodtam azon, vajon jó ötlet lehet-e odamenni erre az őrületre vagy épp ellenkezőleg, inkább ártok, ha hirtelen ötlettől vezérelve belevetem magam egy tőlem idegen stílusba? 

Hegyes-hegy-orom kör 9X - ahogy az órám mérte  - 34,95km/2683m+/5 óra 44 perc (Strava)

Április 19-én megcsináltam három hosszú kört és ezen az edzésen döntöttem el, hogy 

miért is ne próbáljam ki magam? Ez teljesen más, mint amiket eddig csináltam, miért ne próbáljam meg vele megtörni az ördögi kört? A Triton volt az a verseny, ahol kezdődött, lehet, hogy a Triton lehetne az a verseny is, ahol véget ér. Vagy legalább is egy lépést teszek afelé, ami végre kimozdít ebből a konstans állapotból. 

Aztán április 26-án egy három órás edzést csináltam a rendes pályán, ami öt körre volt elég (illetve az ötödik már 7 perccel három óra után ért véget). Ekkor elhatároztam, hogy 9 kör lesz a cél és ha minden várakozáson felül alakul, akkor egy 10. felfelét is megpróbálok beletenni. 36 perces köridőket tudtam tartani, így most is az volt a tervem, hogy lehetőség szerint nagyobb kilengések nélkül így tudjak haladni.

A rajtban sok ismerős arccal találkoztam, furcsa is volt, hisz régóta nem járok semmilyen futós vagy túrázós eseményre. A rajt előtt aztán Süvöltős Lajossal beszélgettünk kicsit a taktikáról, célokról, tervekről. Mivel egész nap szép idő volt, így mindenképpen ujjatlanba akartam indulni, mert tudom, hogy a Hegyes-hegy-orom felfelét tűzi a nap, így a kitettebb részeken kifejezetten meleg tud lenni. Nem volt ez másként most sem, a kellemes tavaszi idő a délután közepén nekem már nagyon melegbe csapott át. 

A bátor hatórás csapat - rajt előtti percek (Nagybörzsöny, 2025.05.10.; Forrás)

12.30-kor pontban elrajtolt mezőnyünk és elkezdtük a hat órán át tartó monoton körözést. A Strava-n megtalálható a "Triton trail vertikál kör" nevű szegmens, aminek köszönhetően jól követhetők az egyes köridők, így azok alapján elég jól le tudtam követni az egyes köröket. 

I. kör - 31:46 (HHO felfelé: 18:38)

Az első gyors kezdőkör volt, éreztem, hogy nagyon haladunk, de alapvetően jól esett és utólag azt mondom, nem volt jelentősége a későbbiek szempontjából. Olyan téren még örülök is neki, hogy megtapasztaltam tudok ilyet ezen a körön, elvégre edzésként 35,5-36 perc körülinél jobbat nem sikerült egyszer sem mennem. Ezért jó egyébként versenykörülmények között menni, mert olyan teljesítmény is kijön, ami edzésként amúgy nem jönne. Vidám, jó hangulatú kezdés volt, ekkor még a mezőny nagyjából együtt haladt. 

II. kör - 32:49 (HHO felfelé: 18:58)

Itt ismét találkoztam Lajossal, akivel megállapítottuk, hogy melegebb van, mint aminek érződött. Ő felvette a zsákját és jó tempóban menetelt tovább előttem. Én itt kezdtem kicsit visszább venni, mert éreztem, hogy ez a tempó sok lesz, ezzel nem fogok tudni további 5,5 órát rendesen haladni.

Vidámság a II. kör elején (Hegyes-hegy-orom, 2025.05.10.; Forrás)

Összességében ez is gyors kör lett és azt hiszem ennek a körnek a felső részén ment el mellettem az első helyezett női versenyző, Kőhidi Csilla. Gyönyörűen haladt, élmény volt nézni, ahogy könnyedén suhan a felfelén. Fel sem merült, hogy rákapcsolódjak a tempójára, mert

alapszabály, hogy aki erősebb, az úgyis elmegy, aki esetleg elfogy, azt meg úgyis utol lehet érni menet közben - ha marad rá elég idő.

A lefelén óvatosabban haladt, így utolértem, de igyekeztem nem húzni a tempót, mert számomra nem volt értelme. Egyszerre értünk a frissítőpontra, ahol megálltam és elvettem pár szem mogyorót, gumicukrot, majd ráfordultam a harmadik menetre.

III. kör - 34:36 (HHO felfelé: 20:52)

Ekkor már visszafogtam a felfelét, bár a 21 percen belüli felfelé nekem még mindig erősnek számít. Itt a meleg is beütött, elkezdtem nagyon sokat inni (innentől körönként minimum hat deci lement), mert úgy éreztem, hogy egyszerűen muszáj innom, mert nem fogom bírni. Eléggé magam maradtam a mezőnyben, elölem-mögülem is kikoptak a versenytársak. Ez a kör viszonylag eseménytelenül telt, tettem a dolgom, mentem felfelé, majd kanyarodtam lefelé, közben élveztem a pontok hangulatát. 

IV. kör - 36:32 (HHO felfelé: 21:59)

Ez a felfelé már az előzetesen elgondolt reális időt hozta, a köridőm is ekkor lett nagyjából olyan, mint amit eredetileg számoltam. Innentől minden körben cseréltem üvegeket és megittam tartalmukat, valamint a frissítőpontről is elvettem valamit (mogyorót, uborkát, sajtot). Nagy bajban voltam a fogyasztással, mert szomjaztam, de enni nem kívántam semmi érdemit, ami viszont azzal járt, hogy túl soknak éreztem a folyadékot. Ilyenkor tud jól esni egy pohárka meleg húsleves, tésztával, májjal, hússal, de ezt most nem terveztünk az idő rövidsége miatt. Utólag belegondolva ez nem volt okos dolog, érdemes lett volna tervezni vele a hirtelen jött meleg miatt.

V. kör - 39:18 (HHO felfelé: 24:28)

A mélypont kezdete, ez az időn is érződik és menet közben is éreztem. Itt ütött be az az érzés, hogy még csak félidőnél járunk, még hátra van ugyanennyi, ami alaphangon legalább négy teljes kör. Persze ekkor még öttel számoltam, ugyanis 3 óra 2 perccel értem vissza az ötödik kör végéről, amiben még benne lehetett volna a 10. felfelé, mondtam is leérve, hogy még ötöt akarok menni. A meleg innentől lett számomra erős, nem tudom miért nem vizeztem kendőt, pedig ekkor indokolt lett volna.

Próbáltam befelé fordulni, koncentrálni és csak arra gondolni, hogy innentől már visszafelé számolunk. De még így is nagyon soknak tűnt...gyorsnak találtam a haladásom ezzel egyenes arányban viszont nagyon lassúnak az idő múlását.

VI. kör - 40:22  (HHO felfelé: 25:35)

A mélypont mélysége, a legrosszabb felfelém, köridőm és úgy egyébként minden téren a legnagyobb szenvedés a hatodiknál volt. Az érzés, amikor már mögötted van öt, de még előtted van legalább négy. Nem tudtam érdemben semmit sem enni, ugyanakkor inni viszont muszáj volt. Nem szeretem, amikor ennyire megterhelem az egyetlen rendesen funkcionáló vesém, de folyadék nélkül viszont nem tudtam volna ennyire sem haladni. Ez a kör esett a legkevésbé jól, teljesen beszűkült tudatállapottal meneteltem a felfelén a külső körülmények kizárásával.

VII. kör - 38:54 (HHO felfelé: 24:07)

A VII. felfelé elején ittam kakaót, mert az ásványvíz-kóla már nem esett jól, így bíztam a másabb ízben, összetételben, illetve abban, hogy ez majd ad annyit, amennyivel még korrekt mód kibírom a maradékot. Ebben a körben ment el felfelé Arany Enikő második helyezett versenytárs, aki szintén nagyon szépen és lendületesen haladt el, az ő mozgását is öröm volt látni. Ekkor sem merült fel, hogy kapaszkodjak rá, hisz nem lett volna értelme annak ellenére, hogy lendületesnek éreztem a saját haladásomat. 

VIII. kör - 40:01 (HHO felfelé: 24:26)

Az idő bár nem mutatja, de érzetre egészen rendes kör volt. Ebben persze óriási szerepe volt annak, hogy úgy számoltam, ez már az utolsó előtti felfelé lesz. Persze rá-ránéztem az időre és számolgattam, de nem tűnt reálisnak 25 perc körüli időtartalék a 10. felfeléhez. Pedig nagyon szerettem volna még ekkor is a 10. felfelét behúzni, de ez ekkor egyre távolabbinak tűnt.

IX. kör - 40:26 (HHO felfelé: 25:04)

Az utolsó kör felfeléjén Lajos ért utol, így együtt tettük meg a végéig. Megbeszéltük, hogy melegebb volt az idő, mint az elsőre tűnt, kinek hogyan ment/nem ment a frissítése és megegyeztünk abban, hogy mindent egybevetve tulajdonképpen jó buli volt ez a körözgetés. 16 percem maradt volna a 10. felfelére, ami nyilván esélytelen volt, így nem indultam neki. Ha 7-8 perccel több maradt volna, akkor mindenképpen felmegyek, de sajnos ennek a lehetősége a 6. körtől kezdődően egyre csökkent.

Kár, hogy tört kör-szint nem került számításra, mert izgalmas lett volna az utolsó percig tolni a felfelét és nézni hol áll meg  a 6. órában a szintmutató.

Összességében elégedett vagyok a teljesítményemmel annak ellenére, hogy nem sikerült annyira hozni a kilengések nélküli, stabil köridőket, mint az előzetesen terveztem. Persze a körülmények ebbe mindig beleszólhatnak, így volt ez a tűző napos, számomra meleg idővel, ami nekem alapvetően erősen lassító tényező. A frissítésem melegben kritikus, ugyanis nagyon sokat kell innom, ellenben keveset tudok enni, ami veszélyes kombináció. Emiatt lassabban is tudok haladni, illetve esetleges az átállásom az ultrás üzemmódomra, mert hosszabb táv/időtartam kell ahhoz, hogy az előnyeim előtérbe kerüljenek. De ezzel tisztában is vagyok, rövidebb/dinamikusabb távokon valójában sosem voltam erős, mostanság meg végképp örülök, ha egy-egy teljesítményemmel felkúszhatok a női mezőny elejéhez.

Miért adott nagyon sokat ez az élmény? 

Mert 2022 júniusa óta ez volt az első alkalom, hogy végre szorongás nélkül tudtam elmenni egy versenyre/teljesítményhelyzetet magában rejtő eseményre. Megpróbáltam arra koncentrálni, hogy nincs tétje, csak egy erős edzés, hiszen alapvetően nekem más céljaim vannak és a vertical típusú versenyek alapvetően sem voltak az erősségeim.

Alkatilag is egyértelműen látszik, hogy nagyon távol vagyok az ideális "hegyimenő" alkattól, az első női versenyzővel összevetve pedig kifejezetten látványos a különbség, hisz hozzá képest "nagydarab" és valószínűleg bőven nehezebb vagyok. Másfajta felépítéssel, izomzattal rendelkezem, amit más típusú célokra tudok eredményesen használni. 

Ezt mindig nagyon fontos tudatosítani, hiszen alkatilag nagyjából adott, hogy ki mire tud érdemben felkészülni, milyen teljesítményt van lehetősége még egészséges formában magából kihozni.

Az alkati különbségek szemmel láthatók ez ekkor mellettem futó női győztes és a köztem (Nagybörzsöny - rajt; 2025.05.10.)

Amikor 22 évesen elkezdtem futni, akkor 53 kiló voltam, majd ahogy huszonéves korom közepén az 50-es távok felé haladtam 55 kilóra emelkedett a versenysúlyom. Ahogy 28 évesen elértem a százas távokat, ez a szám már 57 kilóra változott, majd a Kör felkészülésem/teljesítésem környékén stabilan 60 kilóra állt be. Ez alatt hosszúkat fizikailag már nem igen vagyok képes teljesíteni, a rövidebb-dinamikusabb futásokhoz viszont nehéz vagyok.

Ez is az a típusú dolog, amit meg kell tanulni mentálisan kezelni, hisz a teljesítménysportok is remek táptalajt nyújtanak a testképzavarok kialakulásához. Szerencsére ilyen természetű probléma nálam nem mélyült el, de időről időre emlékeztetnem kell magam arra, hogy ha nem lennék "nehezebb", akkor valószínűleg esélyem sem lenne Körben vagy hasonlókban gondolkodni.

Sokáig élt bennem a vágy, hogy mindenféle távra, műfajra képes legyek a lehető legjobb formámat összerakni. Így 35 éves koromhoz közeledve már tudom, hogy ez nem lehetséges, hisz vannak korlátok, tényezők, amiket egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezt folyamatosan szükséges tudatosítom magamban, ami talán hozzájárul ahhoz, hogy végre sikerüljön legyőzni a sportteljesítménnyel kapcsolatos szorongó érzeteket. 

Tudom, hogy ezzel a hatórással még nem dőlhetek hátra, viszont egy óriásit léptem előre ezen az úton - csak mint mindenki, aki végig csinálta ezt a bulit a Hegyes-hegy-ormon.