2023 különleges év a futást tekintve, hiszen pontosan 10 évvel ezelőtt kezdtem el terepfutni. 10 évvel ezelőtt indultam el életem első futóversenyén és azóta gyakorlatilag meg sem álltam. Számomra igazi szenvedéllyé nőtte ki magát ez a csodálatos sport, amit azóta is mindenfajta érdek nélkül, kizárólag a tevékenység öröméért végzek. Idén három célversennyel számolok, amik közül kettőre a nevezésem már megvan. A harmadikra nagyon szeretnék bejutni, így remélem az is sikerülni fog.
Azt hiszem nem túlzás azt írnom, hogy Kis-Lengyelország hegyei teljesen magával ragadtak, hatalmas hódolójukká lettem az évek alatt. Hogy mit szeretek bennük, tán magam sem tudnám rendesen megfogalmazni, csak klisékkel tudnék élni. Mégis az első perctől pozitív érzületem és vágyam van irántuk.
Azon a bizonyos első úton Nedec felé (Żar, 2020.08.16.)
Mai napig erősen él bennem az érzés, amikor 2020 augusztusában életemben először futottam lengyel tájon, Trybsz és Niedzica (Nedec) között egy Ultra Janosik szakaszfutáson. Azon a napon indult el valami bennem e táj iránt, ami azóta csak erősödött. Éppen ezért idén kizárólag lengyel versenyekkel tervezek, ráadásul nem is akármilyen versenyekkel.
2023.04.22. Pieniny Ultra Trail - Niepokorny Mnich
Niepokorny Mnich - szintrajz (Forrás)
Táv: 94,8km; szintemelkedés: 4915m+
Rajt időpontja: éjjel 2 óra; szintidő: 18 óra
Hegység: Pieniny (Pieninek)
A verseny, ahova három éve nem tudok eljutni, pedig akarok. 2019-ben neveztem először még a 60-as Dziki Groń távra. Nyolc perc alatt telt be a 400 fős limit abban a nevezési időszakban. Természetesen 2020 tavaszán ez is elmaradt, majd 2021-ben megtartották ugyan a versenyt, de nem a szokott időpontban, hanem júniusban. Nagyon korrektek voltak a szervezők, mert lehetőséget adtak arra, hogy aki nem tudja vállalni a júniusi indulást, annak a teljes nevezési díjat visszautalják. Így történt, hogy 2021-ben szintén ugrott az indulásom, maradt a 2022-es reményem.
A 2022-es versenyre ismét beneveztem, de akkor már a Niepokorny Mnich távra, ami a tavalyi célversenyem lett volna egyébként. Ezt a tervem ezúttal a Bárczi húzta keresztbe, így végül 2023-ra kellett tovább gördítenem az indulásomat. Remélem idén végre semmi sem állhat a rajtolás útjába és ott állhatok az éjjel kettes rajtban a többi elvetemült között. Érdekes lesz, ugyanis életemben nem voltam akkora versenyen, ahol egyetlen távon 500 fő indulhat el, szóval nagyon kíváncsi vagyok rá és persze arra is, hol a helyem egy ilyen típusú mezőnyben.
2022 augusztusában és novemberében volt lehetőségem egy-egy szakaszfutásra, így a pálya felével tudtam kicsit ismerkedni. Nekem akkor úgy tűnt, hogy ez az útvonal talán haladósabb, mint az UTM pályája, mégis kellően kemény, hisz itt is a jól ismert végtelen lengyel emelkedők és meredek lejtések várnak.
2023.05.27. Ultra -Trail Małopolska 105
Ultra-Trail Małopolska 105 - szintrajz (Forrás)
Táv: 107km; szintemelkedés: 5720m+
Rajt időpontja: reggel 7 óra; szintidő: 27 óra
Hegység: Beskid Wyspowy (Szigetes-Beszkidek); Gorce
Bár a kiírásban a tavalyi paraméterek szerepelnek (103km, 5580m+), de a rajt-cél helyszín alapján ez inkább a WTM-nek megfelelő 105-ös pályának tűnik, így azokat az adatokat használtam fel. Sok újat nem tudok mondani róla, elvégre hosszan írtam a tavaly május végi versenyről és természetesen a brutális Winter Trail Małopolska decemberi 64-es menetéről is írtam bőven. Egyszerűen beleszerettem ebbe a régióba, így nem volt kérdés, hogy ide mindenképpen vissza szeretnék jönni. Ráadásul tavaly elég nagyot hibáztam a Szczebel második visszafele mászását követően, ezért szeretnék javítani az akkori teljesítményemen. Persze, ha a táv hosszabb, akkor az időbeli javítás nem reális, de az érzeten való csiszolás annál inkább. Erre szükségem is van, hiszen tavaly a hibázást követően nagyon szétestem fejben. Idén sokkal jobb érzettel és erőben szeretnék beérni ahhoz, hogy biztosan kimondhassam: mehetek feljebb.
Ez a verseny amiatt is különleges szereppel bír, mert vele szeretnék kvalifikálni a Körre. Évek óta szemezgetek ezzel a remek a börzsönyi kihívással, több okból is szimpatizálok vele:
1) Börzsöny - azt hiszem ezt nem kell külön magyaráznom, hisz 2019 óta számtalan futásom volt már útjain, tulajdonképpen a lengyel versenyeimre való felkészültségemet a Börzsönynek köszönhetem. A kinti terepek persze sokkal nehezebbek, mint a Börzsönyben mérhető útvonalak, de kicsiben képesek visszaadni azt, amire a felkészültséghez szükségem van. Úgy gondolom, hogy eddig igazán eredményes társam volt e folyamatban. Szóval a Börzsöny nagyon közel áll a szívemhez, különösen a Nagybörzsöny felőli oldala, ahonnan szinte minden börzsönyi futásomat indítom. És ami a legjobb: kisebb szakaszokat leszámítva kijelenthetem, hogy szinte minden jelzett útját úgy ismerem már, mint a tenyerem.
2) Belső út - ha egy dolgot kellene az ultrázásból kiemelnem, akkor ez a szempont lenne az, amit a legjobban szeretek benne. Az órákon át tartó befele figyelést, az elmélyült vagy éppen kiüresedett utazást. Nem mondok újat, ha azt írom, nem vagyok közösségi futó. Alapvetően nem szeretek másokkal együtt futni és ennek baromi egyszerű oka van: nekem a futás akkor élvezet, ha csak a természet hangjai vannak a lépteim zaján kívül. Ha nem kell beszélnem, csak a természet csendjét hallgathatom. Mivel a mindennapokban emberekkel foglalkozom, így elég sokat kell beszéljek, ezért számomra a kezdetektől fogva egyértelműen az egyedüllétről szólt és szól a terepfutás. Az ultrázás számomra pedig ezen egyedüllét egyfajta ünnepi változata.
3) Kihívás - van egy konkrét álomidőm, amit teljesíteni szeretnék. Számomra ez rejti igazán magában a kihívás értékét, nem maga a teljesítés. Azt is mondhatnám, hogy az odavezető út izgat és nem maga a cél. Nekem önmagában nem függ semmi attól, hogy teljesítem-e a Kört vagy sem, nem leszek tőle se több, se értékesebb futó. Magamnak szeretnék olyan teljesítményt letenni, amivel elégedett lehetek. Számomra így az odavezető út önmagában az izgalmas kihívás.
Az a folyamat, ahogyan képessé tehetem és elkísérhetem magam egy újabb lépcsőfokhoz.
Ugyanezt a felejthetetlen utat jártam be, amikor 2019-ben életem első százas versenyére készültem. És ezen a ponton zárom le ezt a történetet, ugyanis - ha minden jól alakul - a Kör majd a 2024-es tervezésem fontos része lesz. Viszont az odavezető út 2023-on keresztül halad, így biztosan elő-előkerül az év során még.
2023.08.19. Bieg Ultra Granią Tatr
Bieg Ultra Granią Tatr szintrajz (Forrás)
Táv: 71km; szintemelkedés: 5000m+
Rajtidő: hajnali 4 óra 30 perc; szintidő: 16 óra 30 perc
Hegység: Tatrzański Park Narodow (Lengyel-Tátra)
Nos, ez a verseny az idei harmadik célversenyem. Kakukktojás, hiszen erre nincs még élő nevezésem és nem is rajtam múlik, hogy lesz-e. Februárban lesz a nevezési időszak, aztán majd sorsolás útján döntik el, hogy kik kerülhetnek be a nevezettek közé. Évek óta szemezgetek vele is, de egyrészt egy időben volt a Tatranská Šelma Ultra-val, másrészt nem gondoltam magamat felkészültnek ilyen terepen, ilyen távú versenyhez. Úgy érzem viszont, hogy mostanra felnőttem ehhez a terheléshez (táv-szint), szereztem kellő tapasztalatot ilyen terepviszonyok között, így eljött az idő, hogy érdemben kipróbáljam magam egy ilyen hosszúságú tátrai pályán. Ez persze attól függ, hogy besorsolnak-e avagy sem.
Eddig kétévente rendezhették a versenyt, de a szervezők közlése szerint innentől már évente rendezhetik, így nagyobb esély lesz a bekerülésre. Szóval, ha idén mégsem sikerülne, akkor viszem tovább jövőre ezt az álmot. A Tátra lengyel oldalán még soha nem jártam, úgyhogy itt az ideje, hogy ebbe az irányba nyissak. A szlovák oldal persze örök szerelem marad, de szeretnék kicsit másfelé is tekinteni.
Az őszi időszakra vonatkozóan versenytervem nincs, viszont szeretnék elindulni a szeptember 9-ei Turista Kékszalag Maxi 110-es távján (108,6km/3850m+). Ez azért nagyon fontos, mert ekkor lesz lehetőségem távban kicsit feljebb lépni. Sajnos idén sem tudok 120km körüli távokon indulni (Mátra 115-öt szerettem volna, de az ausztriai Muse koncert természetesen sokkal előrébb való), így magamnak kell kiokoskodni a feljebb lépés lehetőségét. 2022-ben nagyon jól sikerült ez a TT, ennek a tapasztalatait is bőven összegeztem, így röviden csak annyit mondanék, hogy életem eddigi legkiegyensúlyozottabb százasa volt. Idén 120 kilométerre tervezem kiegészíteni az eredeti távot, hogy megérezzem mit jelent 112km fölötti távra lépni.
A téli időszak pláne messze van, így azzal sem tervezek egyelőre. Nagyon szeretnék visszamenni a lengyel télbe, mert tényleg nagyon durva élmény volt 2022-ben mindkét téli versenyem. A WTM pedig olyan keménységet adott decemberben, amire mindenképpen visszavágyom. Az ilyen típusú fizikai és mentális terhelések kellenek a feljebb lépéshez. 2024-re ugyanis nem csak a Kör a vágyam, hanem egy sokadik lengyel csoda, az Ultramaraton 6X Babia Gora (100km/7000m+) ahol évente alig van vagy egyáltalán nincs szintidőn belüli teljesítő. Meglátva a pályát és a szintidőt (17 óra) nem volt kérdés, hogy egyszer ott a helyem ebben a rajtban.
A nap, amikor elindult bennem valami a Babia Góra irányába (2022.04.16.)
Az idevezető út szintén 2023-on keresztül vezet, mert nyáron a Lengyel-Tátra mellett a Babia Góra felfedezése lesz a másik fő célom.
Összességében idén folytatom, amit 2022-ben elkezdtem: immáron stabil 100-as alapra helyezem a következő szintet, amit fokozatosan erősítek a 2024-es feljebb lépéshez. Előbb a szintemelkedést biztosítva, majd a távolságot hozzátéve. Induljon hát a tizedik felvonás!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.