A hegyek színes útjain

Úgy döntöttem, hogy a hónapértékelő írásaimat is áthozom ide, mert az eddigi években ezt is csak papíron vezettem. Szeretem összegezni a havi futásokat, mert ezek alapján jobban láthatom, hogy honnan hova tartok, mi volt jó, mi az, ami változtatást igényelne, szóval miből lehet tanulni. A szokásos szempontok mentén most is átértékeltem a havi edzéseket, ez volt hát január: 

Teljesített távolság: 370,8 km

Összes szint: 8407 m

Edzésszám: 18

Nagyon jó hónapot tudhatok magam mögött, mert minőségi edzéseim voltak, amiket kivétel nélkül élveztem is. Az első hetet rögtön öt edzéssel kezdhettem meg, amiből a hétvégi hosszút kemény havas körülmények között küzdhettem végig a Pilisben. Örültem neki és direkt úgy is választottam az útvonalat, hogy legyen benne kellő kihívás, mert mindenképpen célom volt, hogy kihasználjam a téli körülményeket az edzéshez. A második héten sikerült a Téli Turul Zongor 51 kilométeres távját megfutnom, szintén téli körülmények között, amit nagyon élveztem és kellő kihívást is tartogatott emellett. A harmadik héten a Börzsönybe látogattam el, hogy bejárjam a hónap végi versenypályát és mondhatom rendesen megcsinált a Börzsöny aznap. Teljesen ismeretlen volt a terep, így az út figyelme és persze a terep adottságai is folyamatos koncentrációt igényeltek, amibe rettentő módon elfáradtam. Azt követő napon a jeges Pilisben sikerült egy nagyot esnem, így az a nap is kissé megviselt, főleg mivel az esést követően még volt 4-5 kilométer az aznapi edzésből, ami szintén elég jeges volt. A rajtam lévő "vas" pedig a csúszást segítette elő inkább, így a nem kicsit fájdalmas esést követően  a Pilisszentkeresztre való lejutás sem volt egyszerű feladat. A negyedik hét vasárnapján eljött a Téli Börzsöny Trail, amit már nagyon vártam, mert hiányzott a versenyzés. A bejárással felkészültem rá, kívántam, akartam és ami a legfontosabb: élveztem végig. Voltam persze a Budai-hegységben is, de tény, hogy valahogy januárban kevesebbet jártam a megszokott útjaimon itt. Hiányzik is már kicsit, úgyhogy februárban természetesen pótoljuk. 

Több alkalommal munka után, este mentem ki futni, amit egyébként szintén nagyon élveztem, mert tempósak voltak ezek a futások. Egész más hangulata van az esti Csömörnek, így emiatt is jó volt, plusz a fejlámpámat is van lehetőségem munkára bírni rendszeresen és nem elszokni a vele való futástól. Ezek az esti menetek voltak egyébként ebben a hónapban relatíve gyors edzéseim (5 perc alatti km átlag), ez egyrészt köszönhető annak, hogy már bőven "bemozgatott" testet vittem ki, másrészt pedig annak, hogy valamivel könnyebb, utcai pálya az esti edzésem útvonala. 

Sikerült végre kicsit lőnöm az íjammal ("Tűzvillám") így a hónap vége felé, ami ráadásul úgy látszik jó rákészülés volt a másnapi versenyre is. Ebből a szempontból alig várom már a melegebb időket, hogy rendesen ki lehessen élvezni ennek az örömeit is.  

A hónap pillanata az volt, amikor az egyik 25 kilométeres pilisi edzés utolsó 8 kilométerében a Pilis-tetőre végre felküzdöttem magam. Hihetetlen nehéznek éltem meg nem csak a folyamatos emelkedés, hanem a bokasüllyesztő hó miatt is, így baromi jó volt felérni oda. Az érzés, amikor a kilátóhoz értem és felsóhajtottam, hogy itt vagyok és már csak 5 kilométer van hátra, csak lefele...az felbecsülhetetlen. És a kilátás lefelé? Az is az volt. Ez nagyon kemény, ám gyönyörű edzésnap volt, csodásan szép időben. Ezen a durván 8 kilométeren minden irányából átgondoltam és értékeltem magamban a szadizmus és a mazochizmus fogalmát, vagyis azt, hogy vajon most ez az edzés melyiknek is minősül? Szadista vagy mazochista vagyok-e magammal szemben ezért (is)? Kiegyeztem egy döntetlenben. 

A hónap legjobb futóélménye a Téli Börzsöny Trail, mert hihetetlen összeszedetten futottam végig. Minden kerek volt - a terep, az érzet, én magam is, szóval minden egyben volt ahhoz, hogy egy nagyon jót fussak. Azért is kiemelkedő ez nekem, mert a bejárás után leesett az állam, hogy ez komoly? Mennyi is a szintidő? Szóval megviselt eléggé az első utam azon a pályán, ám a verseny kárpótolt mindezért. 

A hónap kedvenc terepe egyértelműen a gyönyörű Pilis, mert nagyon szeretek azokon a részeken futni, ahol a január hónapban is sokat voltam. Ráadásul sokféle arcát láthattam, mert volt kellemesen napos, zord esős, ködös havazós és morcosan jeges - tényleg sokféle arcot kaptam tőle ebben a hónapban. Természetesen folytatom felfedezését februárban is .

A hónap cucca nekem a hómacskám, mert tényleg nagyon rendesen fogott a kritikus részeken. Két éve már kinéztem ezt a szerkezetet egy téli versenyen, de mivel tavaly nem igazán éreztem szükségét neki, így halogattam. Most nagyon kellett, úgyhogy megérte megvenni.  

A hónap legrosszabb élményének maximum az esést nevezhetném, de igazából annak köszönhetően vettem meg a hómacskám, ami mindenképpen hozzájárult a múlt heti verseny eredményéhez, szóval az is jó, hogy megtörtént.

A hónap legfájdalmasabb pillanata legyen az esést követő 4-5 kilométer, mert tényleg nagyon fájt a karom és emellett mentálisan annak a tudata is, hogy rajtam van a "vas", mégsem ér semmit, tehát az összes további rész egy lutri - ráadásul lefelé megy az út Pilisszentkereszt felé. Szerencsére sikerült összehoznom úgy, hogy ne legyen belőle több, de így is ezen az egy edzésnapon nagyjából nyolc olyan mentésem volt, ami nem végződött eséssel.

Mindent egybevetve nagyon klassz hónapot zárhatok, kiváló edzésekkel és remek élményekkel. Bízom benne, hogy a február legalább ugyanilyen jól fog sikerülni, mint a január volt. Folytatom tovább a téli alapozást és persze a versenyzést is, hiszen jövő szombaton itt a Téli Margita Terep Maraton, ahol a cél a tavalyi időn való javítás lesz. Addig is  újabb ínyenckedés vár a Pilisben és a Budaiban.