A hegyek színes útjain

2022 - az év, ami a kedvenc számaimból van összerakva. A 2004-ben készített első e-mail címem is úgy zárult, hogy "2022". Mi következik ebből? Igazából semmi, mégis jó szívvel és várakozással gondoltam erre az évre, amikor a 2021-es futószezon végéhez közeledtem. Tulajdonképpen most sincs ez másként, hiszen továbbra is tervekkel nézek előre. Kicsit máshogy ugyan, de töretlen lelkesedéssel gondolok a futásra és minden vele kapcsolatos dologra. Az év végét egy váratlan "fordulattal" zártam, ám azt gondolom, hogy a meglévő helyzetből kell kihozni a legtöbbet és legjobbat. Merre vezet tovább a bűvös 2022?

Ez az év azért is különleges, mert január 29-én lesz kereken 10. éve, hogy elkezdtem teljesítménytúrákra járni. Onnantól számítódik az az életforma, ami később a terepfutásba vezetett át és hozta el számomra azt a sok szép dolgot, amit a "terepjárás" jelent. Gyakorlatilag 10 éve töretlenül járom az erdőt és a hegyeket, mindenfajta kihagyás és szünet nélkül. Mostanra persze el sem tudnám képzelni az életem terepfutás nélkül, hisz annyira eggyé vált a mindennapjaimmal, hogy azt hiszem óriási űrt hagyna a hiánya.

Bakancsavató az akkor még jelzetlen "gyerekvasutas dzsindzsáson" (ma Zöld körséta) a Széchenyi-hegy felé (2012.01.25.)

A tavalyi év legnagyobb váltását - költözés Esztergomba - alapvetően az erdő és a hegyek közelsége motiválta, ugyanis rajtuk kívül szinte minden és mindenki Budapesthez köt. Mégis úgy voltam, hogyha tovább szeretnék lépni a futásban, mondhatni egyfajta szintet lépni minőségi értelemben, akkor ezt a lépést meg kell hoznom annak árán is, hogy rengeteg ingázás vár rám. Mindig úgy véltem, hogy óriási előny van azok kezében (mondhatni lábában), akik az ajtón kilépve - némi túlzással - az erdő és a hegyek kapujában találják magukat. Most már bizton állíthatom: ez valóban hatalmas előny minden szempontból. Számomra eddig elképzelhetetlen volt, hogy alig 1,5-2 kilométer választ el az erdőtől és mindössze közel négy kilométer és 250 méter pozitív szint a Vaskaputól.Hogy bármerre fordulok az utcán, a turistajelzések ölelő biztonságát érzem magam körött.Hogy felfutok a Sárgán és elém tárul a "mindenség" maga. Ilyenkor érzem igazán, hogy ez minden áldozatot megér, amit hoztam és hozok. 

A "hátsó kert" avagy a "mindenség" - látkép a Pilis felé a Sárga háromszög aljáról (2021.12.20.)

Ettől az edzésem szempontjából is minőségi változást vártam/várok, ami persze majd csak huzamosabb idő múlva fog ténylegesen kiderülni. Nem kis változás, hogy hétköznapi szinten -  persze időtől függően -, lehetőségem van terepen futni, ráadásul egyben viszonylag nagyobb szintet is beletenni a futásokba. Persze még most is nagyon sokszor küszködök "időzavarral", így hosszabb futások (25km felett) például nem fértek bele az eddigi ittlétembe még hétvégén sem. Ebben mindenképpen szeretnék változást majd az év első felében, úgyhogy remélem a háromfelé szakadt terhelésem lehetővé fogja tenni a bővebb tervezést. Számokban csak annyiban gondolkozok, hogy a célversenyeim távjának megfelelően felépített edzésem legyen. Nem sok versennyel tervezek, inkább úgy vagyok, hogy amiket szeretnék, azokon ott tudjak lenni teljes testtel-fejjel. Ésszel tervezek, ahogy szerintem az eddigi években is tettem. 

Amik már biztosak, mert nevezésem van:

2022.01.22. Zimowy Janosik - Spacer Murgrabiego (55km/1500m+)

Erre a versenyre már azóta vágyakozva gondolok, mióta láttam a 2020-as videóját. Évek tapasztalata, hogy a téli/kora tavaszi időszakban vagyok a leginkább erős/gyors, szóval nagyon szeretek erre az időszakra versenyeket tervezni. Ez az időszak 2021-ben kiesett ugyan, de reméltem, hogy idén összejön. A nevezésem egyébként 2020 őszéről jött tovább, mert tavaly elmaradt a verseny. Idén viszont úgy néz ki, hogy január 22-én adott lesz a lehetőség egy remek téli futásra. A pálya nem kimondottan technikás, szerencsére elég sok részét ismerem a nyári Ultra Janosik kapcsán. 

A 2020-as versenyvideó motivált a nevezésre, de a 2019-es volt olyan pálya, amit most is szeretnék - szerintem a videóból kiderül miért.

Legnagyobb vágyam, hogy havas pályán futhassak, mert számomra ez a legvonzóbb ebben a versenyben. Hazai pályákon sajnos kevéssé adatik meg az igazi tél, versenyen meg pláne, ezért is szerettem volna olyan helyszínt találni, ahol erre lehetőségem van. No, meg soha nem láttam a Magas-Tátra téli arcát, így alig várom, hogy élőben láthassam hófödte csúcsait! Előzetes elvárásom nincs, azt gondolom, hogy jelenlegi helyzetemben nem is lehet. 25 kilométer volt a legtöbb, amit október vége óta futottam és már nem is valószínű, hogy hosszabb futás megadatik. Ettől függetlenül kemény, havas pályát szeretnék, ami rendesen megdolgoztatja a testem minden izmát.

2022.04.23. Biegi w Szczawnicy - Niepokorny Mnich (95km/4915m+)

Ez az idei fő célversenyem, amire szeretnék rendesen felkészülni. Ennek a versenynek a "kistestvérére" (Dziki Groń) már volt nevezésem 2019 őszén, de sajnos magával sodorta a 2020-as tavaszi "hullám". 2021-ben némi késéssel bár, de június közepén megrendezték, ám akkor, ha akartam volna se lett volna esélyem kiutazni. Tavaly arra jutottam, hogy 70-80 kilométerig stabil, kiegyensúlyozott teljesítményre vagyok képes, szóval itt az idő, hogy újból elinduljak felfelé. Ezért esett a választás november elején 64 helyett a 95 kilométeres "nagytesóra".

A "nagytesó" szintrajza - pont olyan, amilyet szeretek - fel-le-fel-le. 

Az éjjel kettes rajt nem különösebben tántorít el, hisz volt már ilyen rajtom 2018-ban, ami igencsak jó versenyélménnyel párosult. A pálya teljesen ismeretlen, lényegében egy szintrajzom van, más információm nincs róla. Ilyen nagy létszámú versenyen amúgy soha nem futottam még (csak ezen a távon indul 400 fő és van mellette még öt másik táv), úgyhogy ilyen téren is ismeretlen a terep.

Versenyvideó 2019 (2021-es is jó, de ez a járvány előtti, "rendes" verseny videója, amit még a 2019-es nevezésem előtt láttam)

Ehhez mindenképpen többre lesz szükségem edzést tekintve, mint amit most csinálok, úgyhogy okosan kell felépítenem a továbbiakat ahhoz, hogy ugyanolyan kellemes és kiegyensúlyozott lehessen, mint a 70-80 körüli távok. Elvárásom magammal szemben lényegében annyi, hogy rendes felkészültséggel, jó érzéssel futhassak rajta. 

2022.08.20. Tatranská Šelma Ultra (50km/3000m+)

Hogy mit akarok itt negyedszer? A tavalyi annyira jó élmény volt, hogy úgy éreztem, nem volt még elég a Három-forrás (Tri Studničky) és Zár (Ždiar) közötti Pirosból. Ez a verseny a kezdetektől valahogy rendkívül motivál a jobb teljesítményre. Nyárról lévén szó esetemben persze sok múlik az időjárási körülményeken.

Egy teljesítő videója a 2021-es verseny közben - szerintem szemlélteti, miért vágyok vissza újra (rajt 2:50-től) 

A 2020-as rémálom kategória volt emiatt, de 2021 kárpótolt mindezért. Meg aztán eljutottunk oda, hogy idén augusztus 20-ra esik a verseny, szóval a 32. születésnapom napját csak nem hagyhatom Šelma nélkül. Nevezés áprilistól, tehát egyelőre ez még csak terv szintjén mozog. Nyilván jó lenne javítani az eddigieken, mert lenne még hova, de ezt még nagyon korai lenne tervezgetni.

2022.08.27. Ultra Janosik - Legenda (110km; 4319m+)

Ez lenne a másik célversenyem. Szerettem volna tavaly újrázni, de végül nem éreztem magam felkészültnek, ezért leneveztem a Pomsta Janosika távra. Nem bántam meg, hiszen a verseny talán legnehezebb része az augusztus végi havazás miatt kimaradt, a táv és a szint jelentősen lecsökkent. Azért Rovátka (sedlo Prielom) kitérő nélkül nem Legenda a Legenda, ezt szerintem mindenki, aki valaha teljesítette, így gondolja.

2021-es verseny hivatalos videója - mindig megborzongat, amikor látom, mert ott voltam és tudom milyen mindezt belülről megélni...pont olyan.

Jó lenne ismét felkészülten odaállni a Csorba-tó (Štrbské Pleso) partjára és magabiztosan elrajtolni, hogy Nedecre (Niedzica) érve egy éjszakára újból "Legendává" lehessek. Sok maradt a pályában 2020-ban főleg az utolsó 20 kilométer miatt, így nagyon szeretnék úgy célba érni, hogy ki tudtam hozni magamból mindent, amit felkészülten csak tudtam. Ennek sincs egyelőre nevezése, de terv szintjén ott van a tarsolyban és számolok vele.

Azt hiszem kijelenthetem, hogy a lengyel versenyek bűvöletébe kerültem, elvégre csak a Šelma szlovák, a többi lengyel rendezés. 

Lényegében ez a 2022-es lista, más előzetes versenytervem nincs. Van ugyan egy 2020-ról áthozott Ultra-Trail Hungary nevezésem, de ha őszinte akarok lenni, akkor már nem motivál az indulás. 2019-ben  első 100-as futásom volt, mondhatni meghatározó pontja a futópályafutásomnak az a verseny. 2020-ban visszatértem privátban, ami életem egyik legjobb hosszú futása volt,  vegytiszta flow-szárnyalással a közepén, ami felejthetetlenné tette ezt a napot. 2021-ben is visszatértem privát vonalon, erről már nem akarok többet írni, mert sokat emlegettem kimenetét. Tanulságos volt, így fontos része maradt a továbbiaknak, de aznap ott maradt valami a pályán: az UTH varázsa. 2019 arról szólt, hogy megfutom az UTH-t. Abban az időszakban minden futásomban az volt benne, hogy ezt én nagyon akarom és megcsinálom. 2020-nak pedig úgy indultam neki, hogy pályacsúccsal megfutom az UTH-t. Erre akkor sokat tettem fel edzést tekintve és a körülményeim is nagyon adottak voltak a távoktatás miatt. Ennek volt köszönhető, hogy privátban minden versenyhelyzet nélkül 14:46-ot futottam azon a bizonyos jó hangulatú, "fetrengős-zabálós" májusi napon. Most is hiszem, ha az a versenynap létrejön, akkor meg tudtam volna futni a vágyott 14:30-on belüli időt. Talán zsinórban másodszor is nyerni tudtam volna, ami akkor nagy vágyam volt. Hogy ne csak a legfiatalabb győztese lehessek az UTH-nak, hanem az is, aki a legjobb női idővel tudott duplázni. De ez már a múlt. A versenyben pedig nincs "mi lett volna, ha...". Ami megmaradt ebből az egészből, az a 2020-as csodálatos privát UTH és az ott megélt érzések, élmények. Ezzel azt hiszem lezárult számomra az a bizonyos "UTH-életérzés". Ha oda is fúj a szél a rajtba valahova, akkor sem lesz már ugyanaz többé. De valószínű mostanság nem fúj arra a Dunakanyar szele. Most nyereménynevezésem van 2019 miatt, de ha ezt bukom, akkor megint fizetni kell a nevezésért. Ár-érték arányban pedig nekem nem ér annyit, amennyibe kerül, hiszen lényegében alig élek valamivel abból, ami a frissítőasztalon található. 

Hazai versenyekkel láthatóan nem tervezek, igaz van olyan, amit ha megrendeznek, akkor ott a helyem szimplán csak azért, mert szeretem. 

Van, amit szimplán csak szeretni lehet (kilátás a Visegrádi-hegység felé a Kovácspataki-hegyekről /Burda/, 2022.01.02.)

Az a bizonyos "soliter jobb"

A tavalyi évet futás szempontjából is bizonytalansággal zártam, az évzáró posztban említett "vese-helyzetem" miatt. Ami jó hír számomra, hogy a szakorvosi vélemény szerint futhatok - akár a vágyott 80-100 kilométer közötti távokon is. Meglátása szerint ugyanis nem befolyásolná a jelenlegi helyzetet, ezért amíg problémát nem okoz/érzek, addig nincs akadálya, sőt mozogni kell. Ami már a kevésbé jó, az igazából nem okozott meglepetést, hisz az izotópvizsgálat eredménye alapján magam is kitalálhattam. Mégis, amikor a doki a papírt nézve közölte, hogy"innentől a bal vese az múlt idő", akkor hirtelen nem is tudtam mit gondoljak. Csak azt tudtam válaszolni, amit végül is közösen mondtunk ki, hogy "a jobb a jelen...és a jövő". Megerősítette bennem, hogy nem kell betegségtudattal élni, mert ez nem betegség, hanem egy állapot. Egy olyan állapot, ami remélhetőleg nem tart semerre. "Funkcionálisan soliter jobb vese" - január 6-tól ezzel a tudattal kell a futásaimra is gondolnom. Kiemelte, hogy innentől kezdve úgy kell éljek, hogy egy vesém van, tehát extrán kell vigyázzak rá. Persze könnyen lehet, hogy már évek óta így futok egyébként, hiszen a kialakult állapot "felelőseként" a 2009-2012 közötti gyulladássorozatot nevezte meg. Meglátása szerint - bár nem kellett volna, hogy ekként legyen - de ez okozta azt a hegesedést, ami következtében zsugorodott a bal és ami következtében kötőszövet van olyan részeken, ahol a vese állományának kellene lennie és funkcionálnia. Persze ott motoszkál az agyamban a 2020 november végi covid, ami nekem azzal a jellegzetes deréktáji fájdalommal indult és azt is gondoltam először, hogy a vesémmel lesz baj. Aztán ez elmúlt, lett helyette más tünet ugye. A lényegen persze nem változtat. Most már viszont legalább könnyebb lesz nyomon követni a jobb helyzetét, mert van mihez viszonyítani. A balnál csak annyit tudtunk, hogy 2012-ben még nem volt strukturális eltérés az UH szerint.

A frissítés szempontjából is extra figyelmet fordítok majd a helyzetre, igaz, eddig is viszonylag nagy volt a folyadékigényem. Én voltam az, aki szinte egyedüliként vittem zsákot korábbi vertical futásokra, hogy biztosan legyen nálam folyadék. Meg az is, aki gyakorlatilag folyamatosan "literszámra" issza az ásványvizet a versenyeken. Vagy akinek privát frissítésekre van szüksége egy nyári 20-ashoz is. Meg kis üvegekkel megpakolt futózsákra, hogy biztosan maradjon mit inni. Arról nem is beszélve, hogy ez talán némi magyarázattal szolgál arra, miért nem vagyok képes normálisan teljesíteni bizonyos hőfok felett. Irreálisan nagyot zuhan a teljesítményem, amint adott hőfok fölé érünk, teljesen visszafog a szervezetem és úgy érzem, hogy nem az akaraton múlik, hogy bírom-e. A leggyorsabb futásaim gyakorlatilag mind a hideghez kötődnek, amikor nem érzem folyamatosan azt, hogy szomjazom. Amikor azt érzem, hogy képes vagyok rendesen futni, ahogy mindig is szeretnék. Ha ez a helyzet miatt van, persze semmin se változtat, de legalább megértem, hogy miért nem vagyok képes fejlődni e téren. 

A jelen...és a jövő. (Burda, 2022.01.02.)

Azt hiszem a "múlt idő" gondolatvilága beleégett kicsit az agyamba. Elvégre, ami egykor  "működött" és az "enyém" volt, az lényegében nincs többé. Talán csak formalitás leírva látni, de valahol erősen tényszerűvé lett tőle az egész. Valami többé már nem lesz olyan, mint egykor volt. Ami működött és az enyém...volt. Vicces egybeesés, hogy mióta ez az egész felmerült, azóta a futásaim kifejezetten tempósak és könnyedek lettek. Persze, ez a hideg elérkezésével is egybeesik, tehát ez a racionális magyarázata ennek. Meg persze az is, hogy a test sokkal többre képes, mint gondolnánk. Ahogy az egyetlen működő vese is sokkal többet bír el, mint amit sejtenénk róla. Talán erre mondják, hogy ami nem öl meg, az megerősít? Lehet. 2022-ben meglátjuk, ha a "soliter" is úgy akarja. 

Új elem 2022-ben

Innentől a blog külön Facebook oldalon is megtalálható. Nincs szándékomban követő-toborzás, sem reklámtevékenység, sem egyéb haszonszerzési cselekmény. Szimplán az motiválta a döntést, hogy amennyiben valaki valamire reagálni szeretne, annak érdemben válaszolni tudjak. Meg olykor olyan tartalmat tudjak megosztani, amit nem feltétlen tennék bele külön posztba az itteni blogon.