A hegyek színes útjain

Az elmúlt két évet a futás szempontjából csúcsra járattam. 2018-ban kezdtem megérezni az előtte lévő évek befektetett munkájának eredményét, amire 2019 csak ráerősíteni tudott. Az évértékelőben leírtam mindent, ami fontos volt számomra tavalyról, így új reményekkel és vágyakkal tekintek 2020 felé. Magam mögött hagytam minden szépet és jót - no meg persze a kevésbé jókat is - és emelt fővel, nyílt tekintettel nézek az új évad elébe. Célokból most sincs hiány, hisz akadnak bőven új álmok, amik megélésre várnak. 

Mit kívánok 2020-ra?

Terepfutás

1. Szisztematikus edzés 4.0

Idén is folytatni szeretném azt az edzésmunkát, amit immáron negyedik éve kezdtem felépíteni. Némi változást azért szeretnék, hiszen az elmúlt évben talán már túlságosan elmentem a mennyiség irányába, úgyhogy 2020 a minőség éve lesz futást tekintve is. Éppen ezért idén nem tűzök ki számszerűsített kilométer-szint terveket, hanem a változatosságot szeretném az edzéseimbe belevinni. Azt gondolom, hogy most már stabilan letettem az alapokat 100 kilométerig bezárólag (szigorúan terepen!), úgyhogy itt az idő a "finomságokra". Finomítani kell a formán, aminek köszönhetően sikeresen tovább tudok majd lépni egy következő szintre - a 100 kilométer feletti világba.Mondhatnám úgy is, hogy 2020 az alapok finomításának éve lesz,hiszen most nem tervezek növelni távot/szintet, hanem a meglévő alapokat szeretném megerősíteni, valamint minőségileg új fokozatra emelni. 

Edzést tekintve terveim szerint marad a heti négy, talán valamivel többször próbálok majd az öt futás felé elmenni. Terepre továbbra is csak hétvégente fogok kijutni, szóval ebben egyelőre sajnos nem tudok érdemi változást elérni. Mindenképpen maradnak viszont a sorozatterheléseim - most már szeretnék egymás után nagyobb távokat is a sorozatba, hiszen eddig jellemzően 25-40 kilométer közöttieket csináltam az erősebb felkészülési időszakokban. Havi szinten szeretnék legalább egy 40-40 kilométer körüli sorozatot kihozni, aminek a "lábba tett" órák és kilométerek mellett célja, hogy tovább erősítsem a már meglévő mentális bázisom. Az ultrafelkészülésem legfontosabb pontja edzést tekintve azt hiszem ez volt már tavaly és marad idén is. A szintgyűjtést még mindig nagyon fontosnak tartom, erre még tudatosabban szeretnék figyelni, hiszen a jövőbeni céljaim szempontjából ez egy sarkalatos pontnak mondható. Elképzelhetőnek tartom, hogy egy-egy rövid, de célzottan tempós futást is beiktatok, aminek kettős célt szánnék: 1) feldobja a hazai pályás síkfutásaim - vagyis ne kapjak "csömört" Csömörtől; 2) elő tudjak húzni némi tempót a kalapból, ha véletlenül arra lenne szükségem egy versenyen. 

2020-ban folytatom a Börzsönnyel való ismerkedésem, jó lenne legalább havonta kétszer ott futni. A szentimentális vágyakozás mellett azért lenne ez fontos, mert ott tudok olyan pályákat mérni, ahol 5-7 kilométeres folyamatos emelkedést/lejtést van lehetőségem megfutni/tempósan gyalogolni. Ráadásul, ha ügyesen választok, akkor még technikásabbnak mondható köves talajt is érhet a lábam, ami a külföldi versenyeim szempontjából kifejezetten áldásos lehet. Tavaly nagyon megszerettem a Börzsönyt, mert egészen más érzéseket váltott ki belőlem, mint a Budai vagy a Pilis- és Visegrádi-hegység. A Börzsöny egyelőre az egyetlen hegységünk, ahol még nem voltam úgy igazából stresszben az időm, tempóm vagy úgy egyébként magam miatt. Valahogy mindig megszállt a teljes csend nyugalma és békéje, ami mindig a visszatérés vágyakozásával tölt el. Abban viszont biztos vagyok, hogy 2020-ban még nem fogok nekiindulni a Körnek, de a felkészülést folytatni fogom és új szintre léptetem. Nyáron tervben van ugyanis, hogy egyben - legfeljebb három részletben - végig megyek a pályán, az éjszakákat is kint töltve. Addigra szeretném már kisebb etapokban bejárni az útvonalat, hogy a pályavezetés már a lábamban legyen. Talán 2021 tavaszát említeném próbálkozás időszakaként, de ez nagyon sok mindentől függ, úgyhogy távoli célként lebeg előttem egyelőre a Kör. Elképzelhető, hogy fizikailag meg tudnám csinálni már ez év második felének közepe/vége felé, de egyelőre mentálisan még nem jött el az igényem ekkora távra. Ezt a felkészülést/teljesítést pont úgy szeretném majd kiélvezni lépésről lépésre, mint tavaly a 100 kilométer fölé emelkedésre való készülésemet. 

Természetesen a futásaim bázisa a Pilis- és Visegrádi-hegység marad, igyekszem megtartani a "gyönyör-köreim" olyan élvezetesnek, mint amik eddig voltak. Emellett persze próbálok olyan utakat is mérni, amik szintesek vagy valamilyen szempontból kihívást jelentenek - ilyen téren nálam legyőzhetetlen a  Visegrád-Pap-rét közötti szakasz, azt biztos idén is sokat fogom célzottan futni. Igyekszem variálni az útjaim, hogy az élvezetek mellett megfelelő terhelést is tudjak adni magamnak.

A Budai-hegységben tavaly már alig jártam, ez több okra vezethető vissza. Szeretek olykor ott futni - például a Libegő felfelét szinte mindig beemelem, ha arra járok, de a "János-hegy fe-le minden irányból" edzésemet is szeretem, a Huszonnégyökrös-hegy felé vezető jelzetlen ösvényről nem is beszélve, ahol ezt az évet is indítottam. Ettől függetlenül valószínű ritka vendége leszek útjainak. 

Az év bónuszaként pedig azt kell említenem, hogy nyáron a tervek szerint két hetet tölthetek majd a Magas-Tátrában, ami óriási lehetőség az edzéseimet tekintve. Az biztos, hogy maradéktalanul ki fogom használni minden lehetséges módon ezt az időszakot a magashegyi edzésekre és a technikám csiszolására. A legelvetemültebb pályákon akarok futni, tempósan gyalogolni, mászni, egyszerűen szívni magamba a hegyek erejét! 

2. Versenyzés

Idén kevesebbet tervezek versenyezni, mint tavaly, gyakorlatilag az őszi szezont teljesen ki fogom hagyni. Viszont nagyon izgalmas versenyterveim vannak, hiszen négy külföldi versenyen is szeretnék futni ebben az évben. 2018-ban "futottam" életemben először nem hazai pályán a Tatranská Šelma Vertical-on, majd 2019-ben visszatértem immáron a Tatranská Šelma Ultra versenyre, ami meghatározó élmény volt. Ennek köszönhetően kanyarodtam rá arra az útra, amit 2020-ban versenyzés terén folytatni szeretnék.

Az év első versenyének a tavaly is futott Téli Börzsönyt szánom, ami kifejezetten jól futható, ám mégis kellően kemény, így évkezdőnek tökéletes választás, pláne ha téli körülményeket sikerül kifogni. Ezt követően a Tajga Trail-re megyek, amire egyetlen dolog miatt neveztem, amit úgy hívnak: Börzsöny. A pályát megfutottam december végén a legnagyobb sárban, úgyhogy nagy meglepetés szerintem már nem érhet. A táv rövidségéhez viszonyítva kellemes szintet tartalmaz, szóval egy futást mindenképpen megér. Arról nem is beszélve, hogy a téli délután és a Börzsöny kettőse igazán kecsegtető konstellációnak hangzik. Ez a kettő abszolút "ínyenckedő" edzőversenyem lesz, amiket alapvetően a versenyrutin fenntartása és a Börzsöny miatt választottam. Ezt követően az évek óta látogatott Pilis Trail-re szeretnék menni, mert azt az útvonalat nagyon szeretem futni és remek hangulatú, családias maga a verseny is. Ráadásul közel 50-es táv, kellően gyors pályavezetéssel, mi más kellhet még március elejére?

Nem verseny, de mindenképpen ide kívánkozik a KeSaPiZ 100 teljesítménytúra említése, ami április 4-én lesz. 2016-ban és 2017-ben is ezen a túrán terveztem átlépni a 100 kilométeres határt, ami végül nem valósult meg - 2016-ban a 25, 2017-ben pedig az 50 kilométeres távra merészkedtem csak nevezni. Viszont tavasszal nagyon jó lenne egy 100 kilométeres edzés, mert az UTH óta nem mentem ilyen hosszúságút, csak a Piros 85 távját. Itt finomítani szeretnék a 100 kilométeres futásom mikéntjein és persze végre beváltani az adósságom a KeSaPiZ 100 felé (a név jelentése: a Budai-hegység Kék-Sárga-Piros-Zöld jelzésű útjainak rövidítése, amiket a túra követ majdnem 102 kilométeren át).

Április közepén érek az első fontosabb versenyemhez, a lengyel Biegi W Szczawnicy - Dziki Groń nevű versenyhez. Ezt célzottan a táv és szint miatt választottam, ráadásul időben pont jókor van, úgyhogy fontos állomása lesz a tavaszi időszaknak. Ennek a versenynek ugyan van egy 97 kilométeres etapja, de mivel az UTH-hoz közel éreztem volna időben, így maradtam inkább a rövidebb távnál. Meg aztán ennél nagyobb szint jut (ITRA fetisiszták kedvéért: Mountain level: 6) az egységnyi távra, így mondhatni ilyen téren keményebb terep elébe nézek. Azt is remélem, hogy ez a mondat se csupán a marketing kedvéért került bele a kiírásba: "one of the toughest sixties in Poland". Ide tapasztalatot szerezni megyek, ráadásul ekkora versenyen (500 fős mezőny van ezen az egy távon) még nem indultam, szóval mindenképpen érdekes és újszerű élményben lesz részem. Főleg mivel egyben a lengyel ultra kupa egyik állomása is, így erős versenytársakat remélek.

Nem verseny, de ezt követően elmegyek szokásomhoz híven Esztergomba, hogy az éj leple alatt Budaörsre érjek a Sárga 70 jóvoltából. Ez amolyan éves kötelező május elsejei menet, ráadásul az UTH éjféli rajtja előtt kifejezetten áldásos egy éjszakai próbaverziót lefuttatni. Ide elviszem a kötelező felszerelésem, nagyjából imitálom az éjféli rajttal az UTH napját - saját biológiám sajátosságainak figyelembevételével. 

Május - hát igen, a hónap utolsó napján érek az Ultra-Trail Hungary-hez, ami kapcsán sokféle gondolat és érzés kavarog bennem. Itt a kisördög, aki azt mondja: "ne indulj el, most komolyan oda akarsz állni "címvédőként" és kockáztatni egy rossz futást, egy kudarcot?" és a kisangyal, aki azt mondja:

az árnyékod ugyan soha nem ugorhatod át, de elé bármikor kerülhetsz.Én most a szárnyas-glóriásra hallgatok és ezzel az érzéssel tekintek az UTH-ra, szigorúan csak előre és nem hátra tekintgetve - minden értelemben.

Június közepén aztán tovább haladok megint egy izgalmas út irányába, amit úgy hívnak, hogy Magas-Tátra. A vad szenvedély megtestesítője hív magához, háromnapos "körútjára". A Tatry Running Tour Extreme versenyen fogok indulni, aminek a középső etapja lesz a fő számom. Ez azért is jó, mert remek edzés lesz a nyár végén található két célversenyemhez, ugyanis a pálya nagy része azonos azok bizonyos részeivel. Mivel ősszel pont erre a szakaszra jöttem vissza privát edzésre, így pontosan tudom milyen értékeket rejt magába ez a magashegyi technikám csiszolását nézve. 

Versenyzést figyelembe véve augusztussal tervezem zárni az évet, a két legfontosabb gyöngyszemmel. Sokat gondolkoztam, hogy merjek-e nagyot vállalni és egymás utáni héten megfutni ezt a kettőt. A Tatranská Šelma Ultra volt az eredeti terv, ugyanis tavaly a célban megfogadtam, hogy ide mindenképpen visszatérek.

Azok kedvéért, akik nem értenék miért vágyom vissza megint a Šelma-ra, csak ennyit mutatnék - ja, idén már csak 9 óra 59 perc a a verseny szintideje, tavaly még 10 óra 10 perccel be lehetett húzni a célt.

Sajnos 2019-ben nem készült ilyen videó, így be kell érni ezzel a remek 2018-as változattal

Igen ám, de közben látóterembe kúszott egy versenyvideó, amit nem tudtam kiverni a fejemből. A versenyt ismertem, mert olvastam róla nyár végén, de akkor még eltettem a "majd egyszer" polcra. Aztán megláttam a tavalyi évről készült videót és abban a percben eldöntöttem: ez lesz a méltó megünneplése a 30. születésnapomnak! 2010-ben a 20. születésnapomon voltam életem első teljesítménytúráján - Gyermekvasút nyomában éjszaka - és éjfél után ott gördültem át a 20-as éveimre. Ez az élmény aztán gyakorlatilag az egész évtizedem meghatározta, úgyhogy azt hiszem ez a két verseny pont jó lesz a 30-as éveim kezdőlökésének. 

Az érzés, amikor a borzongás hideg kéje szép lassan végig vándorol a testeden és csak egyet akarsz: aznap éjjel "Legendává" válni 

A feljebb betett 2018-as Tatranská Šelma Ultra videójánál éreztem hasonlót és 2019-ben ott is álltam a rajtban. Most ugyanezt érzem, szóval az Ultrajanosik 110 - Legenda lesz "A" célversenyem 2020-ban. Annak a napja, amikor megélhetem milyen érzés a Csorba-tótól a Magas-Tátrán átkelve eljutni Lengyelország szívébe. Ennek a két versenynek még nincs nevezési időszaka, szóval egyelőre csak a tervezés fázisában vannak, de ez elvileg már csak idő kérdése. 

Az ősz képlékeny, így nem is tervezek rá, mert többféle "civil" változás történhet addigra. Versenyezni biztosan nem fogok - hacsak nem lesz valami ellenállhatatlan pálya mondjuk a Börzsönyben -  futni természetesen annál inkább. Elképzelhető, hogy a Piros valamelyik távján futni fogok egy jót, de versenyezni semmiképpen sem. Esetleg elnézek majd egy-egy érdekesebb, hosszabb teljesítménytúrára, ha lesz rá lehetőségem. 

Harminc - bizony ám, ez is 2020-as program 

Mindezeket figyelembe véve a meglévő alapokat tervezem megerősíteni és újfajta minőséggel körbebástyázni. A külföldi versenyeket nagyon várom, mert ez lesz az egyik legnagyobb előrelépés 2020-ban. Ha ebben az évben sikerül sérülésmentesen tovább erősítenem a meglévőket, akkor 2021-ben újabb szintet fogok tudni lépni és akár már 120 kilométer fölé is kacsintgatni. Ez viszont olyan dolog, amit nem szabad siettetni, hanem szépen, nyugodtan kell építkezni ahhoz, hogy hosszan élvezhessem azt a sok szépséget, amit a terep adhat. Az ultrák világába 2018 volt a belépő, 2019 volt a megalapozó, 2020 pedig a finomítások éve lesz. 

3. Keresztedzés

Bár kevésbé tértem ki rá az évértékelőmben, de az erősítés ettől függetlenül jelen volt az életemben. Nem lesz ez másként 2020-ban sem, mert sérülésmentességem fontos eleme szerintem a fizikai erőnlétem, izomzatom megalapozottsága. Az egyik legfontosabb dolog nekem az erősítésben, hogy az egész testemet harmonikusan tudjam fejleszteni. Augusztus óta egyensúly labdával is színesítem az erősítő edzéseim, ami kifejezetten támogatja a terepfutáshoz is elengedhetetlen izomcsoportok fejlődését. Az egyensúlyi helyzetnek köszönhetően pedig jól gyakorolható és fejleszthető az egyensúly, ami például technikás pályán vagy lejtők során, bizonytalanabb terepviszonyoknál nagyon jól jön. Az egyensúly labdámmal való edzésekre éppen ezért nagyobb hangsúlyt tervezek helyezni 2020-ban és más, láb- és törzsizmokat, egyensúlyt nagyban igénylő sportági mozgások (például gyorskorcsolya, műkorcsolya) edzéseit ötvözve kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. 

Tavaly említettem a sziklamászást, de mivel a terepfutásnak szenteltem minden lehetséges szabad kapacitásom, így az teljesen kimaradt az évből sajnos. Remélem idén lesz lehetőségem csak egy kicsit mászni legalább Bajóton. Mint keresztedzés tökéletesen passzol, mert kellően megmozgatja a testet és olyan izmokat is igénybe vesz, amiket a terepfutás kevésbé. Hasonló a helyzet az íjászattal, bár azzal picikével több kapcsolatom volt tavaly, mint a mászással. A technikám leheletnyit fejlődött is talán, de még mindig sokkal többet szeretném gyakorolni. Ennek nem is annyira fizikai szempontból van jelentősége, de a külvilág kizárása, adott dologra fókuszálás miatt mégis érintőlegesen kapcsolódik a futáshoz. 

Technikailag azért lenne még hová fejlődni...

Azt gondolom, hogy jó kis évnek nézhetek elébe, ha megfelelően el tudom engedni a görcsös akarást és átadni magam annak a könnyedségnek, amiről ez az egész szólt nekem a kezdetektől fogva. Az álmok, vágyak, tervek ebben biztosan nem fognak akadályozni. Folytatom az utam pontosan onnan, ahonnan jöttem és haladok arra, amerre szabadon mehetek tovább. 

Hogy mit viszek magammal erre az útra? A legfontosabb dolgot, ami mindezekhez kellhet: a

SZENVEDÉLY-t. 

A végére már csak egyetlen kérdés maradt:

 "Are you ready to ignite the fire inside?"