A hegyek színes útjain

2018 az eddigi legjobb évem volt a futás szempontjából, minden értelemben. Emeltem a tétet: növeltem a heti kilométer adagomat úgy, hogy a havi 300 km felett legyek. Átlagban próbáltam tartani a heti 7-9 óra edzést és persze amire még jobban figyeltem: a szint gyűjtése. Az edzésszámom átlagban 3-4 volt, így a hétvégi hosszú futásaimat növeltem - főleg az ősszel - hogy egyrészt a hét közbeni gyérebb kilométerszámot kompenzálni tudjam, másrészt, hogy érezzem a testem reakcióit a hosszabb távok során. Ami a legjobb: élveztem ezt és alapvetően nem is fáradtam bele a megnövelt edzésmennyiségbe se.

Elégedetten nézek 2019 felé, mert egy remek alapokra helyezett évet hagyhattam magam mögött. Gyakorlatilag be is tábláztam már a következő évadot, úgyhogy a tervek már mind a fiókban vannak és megvalósításra várnak.

Mit kívánok 2019-re?

Terepfutás

1. Szisztematikus edzés 3.0

Idén folytatom azt az edzésmunkát, amit felépítettem 2017-től kezdődően. Igyekszem elmozdulni a heti minimum 4-5 edzés felé (remélem, hogy a munkaterhek mindezt lehetővé fogják tenni) és a heti kilométerszámot 80-100 km között tartani. A szint gyűjtésére még erőteljesebben fogok koncentrálni, vagyis folytatni azt, amit 2018 nyarától elkezdtem. Az éves futott kilométerszámot minimum 4000 kilométerre tervezem vinni és 120 ezer szintet szeretnék legalább mellé begyűjteni. Jó lenne heti 8-10 óra között tartani a futott időt. A prioritást természetesen ebben az évben is a terepfutás fogja élvezni, heti kétszer legalább kint leszek valamerre  - maradok hű a Budai-hegységhez, Pilis- és Visegrádi-hegységhez, de szeretnék kikacsintani a Börzsönyre is idén. Heti kétszer minimum megyek Csömörre, egy rövidebbet (10+) és egy hosszabbat (16+) szeretnék legalább menni. 

Erősíteni még többet szeretnék, mint eddig, mert biztos vagyok abban, hogy ennek is köszönhetőek az eddigi sérülésmentes futóéveim. Szóval alapvetően semmi extrát nem tervezek, csak azt folytatni, amit eddig is csináltam.

A frissítésemen viszont szeretnék kicsit variálni, persze továbbra sem lépek el az „űrkaják” felé (gél, energiaszelet, zselé), hanem rendes tápanyagokkal igyekszem kísérletezni. A hosszú futásaim során nem egyszer fordult elő, hogy roppant módon kívántam a csontleves levét. Ebből kiindulva gondoltam arra, hogy mindenképpen teszek egy próbát (és mert tudom, hogy hosszabb ultrákon szoktak ilyesmiket kínálni), mert van benne anyag és persze folyadékforrás is, ami alapvető fontosságú. Szóval ez mindenképpen tesztelés alá kerül minél hamarabb.  A többi dolog („cola-mogyi”) marad változatlan, mert számomra működőképes.

Egy-két hosszabb túrán is tervezek indulni edzésként. Először jövő szombaton a Téli Turul Túrák Zongor 45 távján, ami idén már 48 km-re kúszott fel. Amin valószínűleg ott leszek az a TOJÁS 40 Húsvét hétfőn és azt követően pedig a Sárga 70, ami szintén kötelező kör már évek óta. Ez lesz ráadásul az UTH előtti utolsó főpróba, éjféli indulással. Elképzelhető, hogy elmegyek májusban a Budai 50-re ("Muflon"), mert ez egy jó kis útvonal és tavaly kimaradt. Amin erősen gondolkozom, az a Mátrabérc túra, mert ennek a trail versenyére csak azért nem neveztem még, mert ismeretlen a pálya és úgy nem akarok indulni rajta. A túra viszont jó lehetőség lehet az ismerkedésre és 2020-ban pedig a versenyen indulnék már végre. 

A Nagy-Szénás Kört is megcsinálom rendesen, hivatalosan, QR-kódosan. Konkrét időtervem van rá, amint lehetőségem lesz (még a télen szerintem) meg is futom. Emellett elképzelhető, hogy a Budai Térképkör távját is megfutom a magam kedvtelésére, mert már évek óta tervben van ez is (az év második felében valószínűbb). 

2. Versenyálmok 2019-ben

A Téli Börzsönyre azért szeretnék menni, mert kíváncsi vagyok arra a terepre nagyon. Valahogy kiesett a látókörömből a Börzsöny, pedig gyönyörűséges helyek vannak ott is, úgyhogy ez egy első nyitólépésem felé. A Téli Margita Maraton szokásos évkezdő, javítani szeretnék az időmön (03:40-en belül) és az érzeten is.

Kiegészítés: Az eredeti tervezésbe nem szerepelt a VTM ultra távja, de mivel a a Téli Börzsöny Trail L táv győzelmével nyertem bármely távra nevezést, így vétek lenne kihagyni a Vértest.

A Pilis Vertikál kicsit kilóg, de azt a versenyt is imádom, ráadásul 2014-ben ez volt az egyik első olyan versenyem, ami után azt mondtam, hogy „basszus…ez valami hihetetlen jó volt!” Pedig akkor még azért nehezen lehetett volna futásként értékelni azt az időmet. Itt is az időn való javítás a cél, 40 percen belülre szeretnék menni. 

Az UTH felkészülés jegyében fogom már futni a két hosszúmat, így a Pilis Trail-t és az UltraKék Budait is. A Pilis Trail-en a célom szintén az lesz, hogy javítsak az időmön, valamint az érzeten is, mert tavaly rendesen kipusztultam a végére. Nagyon szeretem ezt a pályát, így nem kérdés, hogy megyek rá. Ráadásul viszonylag sokat edzettem azóta a Pilis ezen részein, úgyhogy szerintem jobban hozzá vagyok erősödve már. 

Az UltraKék rendezvényeivel már korábban szemezgettem, de eddig valahogy kiesett mindig (vagy a tájegység vagy a távolság miatt). Azt tudtam, hogy amikor ideér a Pilis-Budai közelében, akkor tuti ott leszek, úgyhogy már vártam ezt a szakaszt. Amióta láttam azt a pólót, amit a teljesítők itt kapnak, azóta biztosan tudom, hogy nekem ez kell, mert tökéletesen egyezik az én terepfutó „filozófiámmal” - „Átengedett a hegy” – pontosan ezzel a mentalitással vagyok jelen a terepen. Nem „győzőm le”, nem „hódítom meg”…nem, nem. Engem a hegy felenged, átenged…, leenged…szóval az útvonal mellett ez is eléggé motivál.

Ezt követően érkezem meg a 2019-es év célversenyéhez, az Ultra-Trail Hungary 112 kilométeréhez.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen érzés lesz 100-on túl. Hetedik éve járom az erdőt (korábban túrázva, pár éve már inkább futva), de még mindig nem merészkedtem 90 fölé. Gyakorlatilag a Piros 85  volt az eddigi legtöbb kilométer, amit egyben megtettem. Most már harmadik éve tervezgetem, hogy átlépem a 100-as határt és mindháromszor bennem volt, hogy még nem…még nincs itt az ideje. A KeSaPiZ túrát néztem ki anno erre a nemes célra, de az ugyanazon útvonalak folyamatos érintgetése valahogy nem kínált elég motivációt, így végül nem mentem arra a távra. 

Május 20-án, amikor megfogtam a célszalagot, akkor biztosra vettem, hogy jövőre is itt a helyem a Szentlászló Trail-en, 10 órán belüli időt futva. Aztán telt, múlt az idő, sokat jártam a nyáron a Prédikálószék környékén és valahogy az az érzésem támadt, hogy itt az idő. Itt az idő, hogy kilépjek abból a komfortzónából, amit a 100 alatti távokkal magam köré építettem. Adta magát a májusi élmények után, hogy az UTH legyen az a bizonyos…AZ a hely, ahol átlépem a határaim. A tavalyi Szentlászló Trail győzteseként VIP nevezéssel indulhatok a 2019-ben lévő távok bármelyikén, így pláne nem hezitáltam sokat azon, hogy melyik táv a méltó erre a jutalom nevezésre. Így kerültem rá az UTH 112-es nevezési listájára november 1-jén.

A tavalyi verseny után azt mondtam, hogy célzottan nem készültem és egyébként sem készülök versenyekre…ez akkor igaz volt, viszont most nem így lesz. Az elkövetkezendő hónapokat ennek jegyében fogom felépíteni, remélem a mentális része is szépen segíti majd a fizikai edződés folyamatát.

Kicsit másképpen állok hozzá ehhez a távhoz, hiszen abszolút szűz terep. A 84 km-től nem tartottam, hiszen mentem már többször ilyen hosszúságút azelőtt. 112 km-t soha nem mentem és 100-at sem. Szóval 2019 első felét egyértelműen ennek a versenynek rendelem alá, de semmiképpen sem rágörcsölve.

A Naszály Trail by night már az élvezkedés jegyében fog telni, amolyan nyár előtti utolsó, mert a Naszály szerelem – éjjel-nappal.

Kiegészítés: ez a verseny sajnos elmaradt idén, úgyhogy ez az élvezkedés kimaradt.

Szeretnék végre külföldön is futni egy ultrát, így az év másik célversenye, mondhatni izgalma a Tatranská Šelma Ultra lehet, ha engednek rajta indulni (a 2018-as hektikus nevezési procedúra után szigorítanak 2019-től az indulási jogon). Tavaly a vertikál táv roppant tanulságos volt, mondhatni kőkemény lecke a vertikál „futás” igazi arcából. Imádom a Magas-Tátrát, úgyhogy nagyon szeretnék ott lenni a rajtban és végre hosszabb távot tapasztalni odaát, úgyhogy remélem kapok indulási jogot rá. Ez majd csak áprilisban derül ki. Azt hiszem a csodás Magas-Tátra lenne a legméltóbb helyszín első hosszabb külföldi versenyemhez.

Kiegészítés: megkaptam az indulás jogát, beválogattak a 200 induló közé, úgyhogy augusztus 17-én vár a rajt, vár Tri studničky. A Magas-Tátra a legméltóbb az első külföldi hosszúra. 

Az őszi szezon versenyei a szokásosak lesznek, a főverseny persze a Piros 85 lesz, ahol az időmön való javítás a célom. Erről bővebben nem érdemes egyelőre írni, hiszen még nagyon messze van, de konkrét álomidőm van most is.

Kiegészítés: a Piros 85-ön nem indulok terepfutóként, mert a Hoka Forest Run 91 kilométeres versenyen tervezek menni. Szeretném a Börzsönyt jobban megismernie a jövőbeni céljaim miatt, így most versenyként erre esett a választásom. A Piros 85-ön persze ott leszek, de csak túrázónak nevezve. 

Az első félév alapvetően a tervezhető, ezekre a versenyekre mind be is vagyok nevezve (kivéve a Pilis Trail), úgyhogy már csak a rajtba kell eljutni. Az őszi Naszály Trail szintén kötelező kör, megint az időmön szeretnék majd javítani. A Sasfészek Vertikál pedig egy hangulatos évadzáró verseny, így oda szeretnék majd elmenni idén is és persze 40 percen belül megfutni végre. 

Egy verseny birizgálja még nagyon a fantáziám már évek óta, az pedig a Vár a Hármas...kicsit nekem túl aszfalt, viszont már régóta szeretnék rajta indulni, csak valahogy sosem jött ki úgy a lépés. Elképzelhető, hogy idén beteszem, mert ezt szívesen megfutnám már. Emellett, ha lesz Libegő Trail, akkor azon is ott leszek, ez nem kérdés.

Kiegészítés: idén bizony engem is várhat a Hármas, mert mindenképpen ott leszek a Vár a Hármason.

Kiegészítés:..és lesz Libegő Trail! A tavalyi versenyt követő ígérethez híven még elvetemültebb módon, hiszen idén minden egyes kör teteje a János-hegy lesz. 

Sziklamászás

A terepfutás mellett a sziklamászás a másik irány, ami felé szeretnék elmenni kicsit jobban. Remélem sokat fogunk tudni mászni és azt is, hogy a nyáron a tátrai kiruccanáshoz már ez is hozzá fog tartozni. Tavaly a Poprádi-tó partján még távolinak tűnt ennek a gondolata és csak szórakozottan, álmodozva merengtem rajta magamban, de ezen a nyáron talán mindez mégis valósággá válhat…mindenképpen azon leszek. Addig is szeretnék technikailag is fejlődni (kötél- és eszközhasználat, csomók), valamint a mászásban is természetesen ügyesedni. Amint a jobb idők majd beköszöntenek, remélem, hogy az őszhöz hasonló módon tudunk majd menni. 

Emellett tervbe van véve egy gerinctúra a Nyugat-Tátrában, amihez alapvetően csak a felszerelések hiányoznak és persze az idő.  Remélem a nyáron ezt is sikerül majd beiktatni, mert azt hiszem, hogy az a 3-4 nap, amit kizárólag a természetben töltenénk el szemléletformáló erővel bírna. 

Íjászat

Nem véletlenül hagytam a végére, hiszen azért ez nem fog akkora hangsúlyt kapni, ám mégis szeretnék sokkal jobban célozni és a technikámon is csiszolni. Szeretem megélni azt a koncentrációt, amit a célra tartás közben érzek. A lényegre összpontosítást, a külső világ kizárását élesítve a saját érzékszerveim. Csupa szükséges dolog.

Azt hiszem sűrű évnek nézhetek elébe, de számomra fontos, hogy a teljesítmény mellett az élvezetre is maradjon kapacitás. Mivel idén is relatíve sokat tervezek versenyezni, így muszáj kiegyenlíteni ezt az ínyenckedésekkel – ez pedig a természetben töltött idő maga, amikor nem az idővel versenyzem, hanem csak töltődöm az élményekben. 

A végére pedig maradjon az a gondolat, amivel az egész évemet élni szeretném:

 "The higher the Mountain, the higher I climb"